E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok; én legyőztem e világot; – mert békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szívetek és ne féljen (Ján 16,33; 14,27)
Láttam álmomban, hogy Keresztyén amily gyorsan csak lehetett, szállást igyekezett magának keríteni Szép palotában. Nem messze ment, midőn egy keskeny mély útra ért, mely a kapus lakásától egy dűlőnyire feküdt; amint itt gondosan vizsgálódott maga előtt, az úton két oroszlánt látott.
Most, gondolta magában, itt a veszély, mely Bizalmatlanságot és Félénket is visszakergeté. Az oroszlánok le voltak láncolva; de ő a láncokat nem látta. Megijedt, s mint ők, visszatérésre gondolt, mert azt hivé, hogy reá itt csak a halál várhat. De midőn az Éber nevű kapus házikójából a visszatérni akaró Keresztyént megállani látta, utána kiáltott: "Erőd oly csekély? ne félj ez oroszlánoktól, hisz le vannak láncolva, s csak a hit szilárdságának megpróbáltatására vannak odaállítva, hogy kiknél található, s hogy felfedezzék azokat, kik azzal nem bírnak. Maradj az út közepén, és semmi bajod sem fog történni (Márk 4,40).
Az oroszlánoktól való féltében, láttam most őt reszketve előre menni. Hallotta ugyan, ügyelve a Kapus szavaira, az oroszlánok bőgését, de azért nem bántották. Örömmel csapta össze kezeit s sietett a kapuhoz, hol a Kapus állott.
Uram, kié e ház, kérdé Keresztyén a Kapustól, s beszállásolhatok-e ide éjszakára? E ház, válaszolt a Kapus, a domb urától a zarándokok kipihenésére s biztosságára építtetett. Ki vagy s hová mégy? kérdé a Kapus tovább.
Keresztyén. Én Romlás városából jövék s most Sion hegye felé megyek. De miután már a nap leszállt, ha lehetne, szeretnék itt meghálni.
Kapus. Mi a neved?
Keresztyén. Most Keresztyén, de azelőtt Kegyelemnélküli. Jáfet nemzetségéből származom, kiktől Isten azt kívánja, hogy Sém sátraiban lakjanak (1Móz 9,27).
Kapus. De hát miként történt, hogy ily későn érkeztél ide? hisz már a nap is leszállt.
Keresztyén. Már előbb itt lehettem volna, ha én nyomorult el nem alszom a domb oldalán levő lombsátor alatt! s még így is korábban ideérhetek, ha bizonyítványomat alvás közben el nem veszítem. Most, miután már a domb ormáig értem, elkezdtem keresni, de nem találván, nehéz szívvel valék kénytelen azon helyre, a hol aludtam, visszatérni; ott megtaláltam s így jöttem most ide.
Kapus. Jól van, majd a ház szüzeinek egyikét kihívom s ez téged (ha beszéded tetszeni fog neki) a ház szokása szerint a többi lakótársnak is bemutat. Azonnal meg is húzott egy csengettyűt, melynek szavára egy igen tiszteletreméltó s szép, Belátás nevű leány jelent meg s kérdezte, hogy miért hívták.
A Kapus így válaszolt: ez ember Romlás városából, a Sion hegy felé utazik. Miután kifáradt s az éj meglepte, azt kérdi, hogy meghálhatna-e itt. Én azt mondottam neki, hogy téged foglak kihívni, s te amint beszélgettél vele, házunk szokása szerint, azt fogod tenni, amit legjobbnak látsz.
Erre kérdezte tőle, hogy honnan jön, hová megy. Ő megmondotta. Kérdezte továbbá, hogy miként jutott ez útra? E kérdésre is megfelelt. Azután kérdezte, mit látott s mi érte útjában, azt is elbeszélte. Végül kérdezte nevét. Ekkor így beszélt: Nevem Keresztyén; s annál inkább óhajtanék itt meghálni, mert hallottam, hogy e ház a domb urától a zarándokok kipihenésére s biztosságára van építve. Erre elmosolyodott, de szemei könnybe lábadtak. Rövid idő múlva mondá Belátás, idehívok még néhányat lakótársaim közül. Gyorsan futott a kapuhoz s előhívta Okosságot, Jámborságot és Szeretetet. Ezek tehát rövid ideig beszélgetvén vele, bemutatták a többi lakótársnak is, kik közül néhányan egész a küszöbig elébe jöttek, mondván: jöjj be, te áldottja az Úrnak. E ház a domb urától azon célból építtetett, hogy benne hozzád hasonló zarándokokat megvendégeljünk. Ekkor lehajtá fejét s követte őket a házba. Midőn belépett s leült, inni adának neki s elhatározták, hogy néhányan közülük, míg az estebéd elkészül, Keresztyénnel beszélgetésbe ereszkednek, hogy így az időt a lehető legjobban eltöltsék.
