Igyekezzetek bémenni a szoros kapun: mert sokan (mondom néktek) igyekeznek bémenni és nem mehetnek. (Luk 13,24)
Ezután láttam őt álmomban tovább menni, míg a völgybe ért; ott az úttól kissé félre három mélyen alvó embert látott, láncokba verve. Az egyik neve Együgyűség, a másiké Lomhaság s a harmadiké Vakmerő volt.
Ily állapotban látván őket heverni Keresztyén, hozzájuk ment azon szándékkal, hogy talán jó volna őket felkölteni s reájok kiáltott: "ti olyanok vagytok, mint aki fekszik az árbocfának tetején (Péld 23,34)." Mert a holt tenger alattatok feneketlen örvény. Ó, ébredjetek és jertek ide! Ó, csak akarjátok s én segíteni foglak benneteket, hogy láncotoktól megszabaduljatok. Ekkor így beszélt hozzájuk: ha az, ki körül megy mint az ordító oroszlán (1Pét 5,8), előjön, bizonyosan fogainak fogtok martalékul esni. Erre reábámultak s így válaszoltak neki: Együgyűség mondá: én nem látok veszélyt! Lomhaság: csak még egy keveset alszom! és Vakmerő: mindenki maga viszi a maga bőrét a vásárra. Ezzel újra lefeküdtek aludni, s Keresztyén tovább folytatta útját.
Fájt neki, hogy ily veszélyben levő emberek annak jóságát oly kevésbe veszik, ki nekik saját jószántából segedelmét felajánlá; habár felébresztené őket, tanácslna nekik s felajánlaná magát a láncaikból való kiszabadításra. Míg efelett aggódott, a távolban két embert látott a keskeny út baloldalán a falon keresztül bebotlani s kétszerezett léptekkel felé sietni. Egyik Betűrágó, a másik Hízelgő nevet viselt. Midőn közelebb jöttek, a következő beszélgetésbe ereszkedett velük.
Keresztyén. Honnan, uraim, mi járatban vagytok s hová?
Betűrágó és Hízelgő. Mi Áldicsőség országában születtünk s a Sion hegye felé törekszünk, hogy hírnévre tehessünk szert.
Keresztyén. Miért nem mentek az út bejáratánál levő kapun keresztül? nem tudjátok, hogy meg vagyon írva: "aki nem az ajtón megyen bé, hanem másunnét hág be, lopó és tolvaj az. (Ján 10,1)"
Betűrágó és Hízelgő. A kapun való bemenetelt nagyon nagy kerülőnek tartják honfitársaink mindannyian; ők a rövidebb utat szokták választani, s a falon át másznak be: így tettünk mi is.
Keresztyén. Nem fog-e ez azonban az Úr iránti engedetlenségnek tekintetni, kinek városa felé haladunk, hogy így semmibe sem veszitek kinyilatkoztatott akaratját?
Ami ezt illeti, mondák Betűrágó és Hízelgő, azon sose törd fejedet, mert amint egyszer mások teszik, az a bevett szokás, lehetne oly bizonyítékokat felhoznunk, melyek ezt több, mint ezer éve mutatják.
De, mondá Keresztyén, megállhat-e majd eljárástok a törvény előtt is?
Betűrágó és Hízelgő, így szólottak: ezen szokás, mely több mint ezer éven keresztül fenntartotta magát, egy igazságos bíró által kétségtelenül érvényes szokásjognak fog vétetni, azután meg mi van abban, akár hogy jutottunk is az útra, csakhogy rajta vagyunk. Te, ki amint vesszük észre, a kapun keresztül jöttél be, épp azon az úton vagy, melyen mi, kik a falon keresztül botlottunk be. S már most azt kérdezzük, mi tekintetben vagy jobb nálunknál?
Keresztyén. Én mesterem zsinórmértéke szerint járok, ti vad ötleteitek szerint. Ez út urától ti már a tolvajok közzé fogtok számíttatni; s azért kétlem, hogy az út végén a becsületes emberek sorába vétessetek fel. Az ő tudta nélkül magatoktól jöttetek be, s magatoktól kell majd kimennetek is, kegyelme nélkül.
Erre csak röviden válaszoltak: hogy tudniillik csak magára ügyeljen, s ne osztogasson másnak tanácsot. Láttam ezután, mint mentek együtt útjukon tovább, anélkül hogy sokat beszélgettek volna. Most a két ember így szólott Keresztyénhez, hogy ami a törvényeket s rendeleteket illeti, azt ők éppen oly lelkiismeretesen figyelembe veszik, miként ő. Amellett nem is látjuk, miben különböznél oly igen tőlünk, talán azon kabátban, mit viselsz, s mit neked, amint észrevesszük, szomszédaid egyike adott, hogy meztelenségedet eltakarja.
