Mert a törvénynek vége a Krisztus, minden hívő embernek igazságára (Róm 10,4)
Láttam álmomban, hogy az út, melyen Keresztyénnek mennie kellett, mindkét felől fallal volt kerítve, s e gát Üdvnek nevezteték (Ésa 26,1; 35,8). Ezután tehát a terhelt Keresztyén előre sietett, de csak nagy üggyel-bajjal, mert nagy teher volt a hátán.
Így sietett, míg egy magaslathoz ért, melyen kereszt állott, s kissé alantabb egy sír. Most láttam álmombam, hogy épp akkor, midőn Keresztyén a kereszthez ért, terhe leoldódott vállairól, s legördült egész a sír nyílásáig; ebbe beleesett, s többé nem láthatám.
Keresztyén most könnyen és jól érezte magát, s vidám kebellel mondá: nyugalmat adott nekem szenvedései, élete és halála által! Ezután egy darabig megállott, hogy nézzen és bámuljon, mert az roppant csodálkozásra gerjeszté, hogy a kereszt látása megszabadította őt terhétől. Odatekintett és újra odatekintett, mindaddig, míg arcán könnyözön folyt le (Zak 12,10). Most amint itt állott felnézve és könnyezve, íme három fénylő lény jött elébe, s "béke legyen veled!" szavakkal üdvözlé. – Az első így szóly hozzá: megbocsáttattak néked a te bűneid! (Márk 2,5) A másik leszedte róla mocskos ruháját s ünneplő ruhát adott reá (Zak 3,4). A harmadik jelt csinált homlokára (Ef 1,13) s egy lepecsételt levelet adott át neki, melyre – így parancsolta – út közben tekintsen s a mennyei kapunál adja át. Ezzel tovább mentek.
Keresztyén ugrált örömében, azután tovább ment útján, énekelve:
Saját vétkim terhe lesújtással fenyít,
Nem találok semmit, mi felelevenít,
Fáradtan állok itt – ó, mennyei sugár
Tégedet élvezve; örök éltet adál!
De leesik terhen, megmentetem legott,
Láncom széttörve már, igám szétrontatott!
Ó, áldott szent kereszt, tőled függött éltem,
Ó, ember! szégyennel illetve csak értem!
