(2,1) Minden törzsből voltak egyesek azok között, akik ekkor visszatértek Jeruzsálembe.
A helyreállítás sorrendje a következő volt:
(1) az első csoport visszatérése Zorobábel és Jósua alatt (Kr. e. 538), 1-6. fej.; és Aggeus és Zakariás könyvei;
(2) Ezsdrás útja (Kr. e. 455), jóval több mint ötven évvel később (7-10. fej.); és
(3) Nehémiás megbízatása (Kr. e. 445), tíz vagy tizenegy évvel Ezsdrás utazása után (Neh 2,1-6).
(4,2) Az ország lakói háromféle módon próbálták megakadályozni a munkát:
(1) hamis egyesülésbe akarták bevonni a zsidókat, 3. v. (vö. 2Kir 17,32);
(2) „igyekeztek... megkötni Júda népének kezét", 4. v., azaz el akarták bátortalanítani őt; és
(3) panaszt emeltek Ahasvérusnál és Dáriusnál.
Az első volt messze a legravaszabb és legveszedelmesebb. Ezsdrás és Nehémiás élete sok példát mutat a valódi elkülönülésre. Vö. 2Kor 6,14-18; 2Tim 2,19-21.
(4,3) A perzsa királyok sorrendje, akik Ezsdrás, Nehémiás és Eszter idején uralkodtak, a következő:
Nagy Círus (Kr. e. 550-530), Babilónia meghódítója és a perzsa birodalom megalapítója, aki Kr. e. 538-ban megengedte a zsidóknak, hogy Zorobábel vezetése alatt visszatérjenek Jeruzsálembe (Ezsd 1,1-11; 4,3). Círus tette Gobryást (Gubaru) Babilónia katonai kormányzójává. Vannak tudósok, akik úgy látják, hogy Gobryás azonos a méd Dáriussal, aki a Dán 5,31-ben szerepel. Lásd ennek jegyzetét.
Kambyses (Kr.e. 530-522).
Nagy Dárius (Hystaspis) (Kr. e. 522-486), erről a királyról olvasunk Zak 1,1-ben és Hagg 1,1-ben, de nem tévesztendő össze a méd Dáriussal.
Xerxes (Kr. e. 486-465), azaz Ahasvérus, akire a 6. v. és Eszter 1,1 hivatkozik.
Artaxerxes Longimanus (Kr. e. 465-424), akiről a 7. versben olvasunk (vö. 7,1 és Neh 2,1 kk.), akinek uralkodása alatt Ezsdrás és Nehémiás engedélyt kaptak, hogy Jeruzsálembe visszatérjenek.