(1,5) Adónia, Salamon bátyja volt (1Kir 2,22; vö. 1Krón 3,1-5), a legidősebb Dávid még élő fiai közül. Mivel tudta, amit Dávid halála előtt nyilvánosan kihirdetett, hogy Salamon fogja követni őt a trónon (1Krón 22,1-19; 28,1-8), államcsíny útján akarta magához ragadni a trónt. Az összeesküvés nem sikerült. Isten terveit Salamonnal semmi sem hiúsíthatta meg (1Krón 22,9-10; 28,5-7).
(3,2) Vö. 3Móz 26,30 és 5Móz 12,1-4-gyel. Az, hogy az oltárokat kiemelkedő, magas helyeken építették fel, ősrégi és általános szokásnak látszik. Ez a szokás önmagában nem volt gonosz (1Móz 12,7-8; 22,2-4; 31,54). Miután Isten kijelölte a Mórija hegyét, és a templomot tette Isten imádásának központjává (vö. 5Móz 12,5-öt 2Krón 7,12-vel), életbe lépett a mózesi tilalom, mely szerint nem szabad a magaslatokon áldozni (5Móz 12,1-4). Ez előre utalt arra, hogy lesz ilyen központi hely, és attól kezdve a magas helyeken való áldozás bálványimádásnak számít. Az állandó visszatérés a magas helyek használatára –még az Úr imádására is – miután már felépült a templom (lásd 1Kir 15,14) bizonyítja, hogy mennyire mélyen gyökerezett ez a szokás.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
