2011. október 24., hétfő

Scofield: I. Krónikák könyve 3-11. fejezet

(3,19) Zerubábelnek (Zorobábel) nagyobb fontosságot kell tulajdonítani Izráel késői történetét illetően, mint ahogy azt általában teszik. Ő vezette vissza a zsidók első csoportját Jeruzsálembe, Cirus rendelete után. Zorobábel volt a város kormányzója legalább Kr. e. 515-ig (Ezsd 3,2.8; Neh 12,1; Hagg 1,1.12.14; 2,2.21). Mint Jóákin unokája, ő volt a dávidi uralkodóház képviselője (Hagg 2,20-23). Az ÚSZ messiási nemzetségtáblázatában övé az utolsó név az ÓSZ-ből (Mt 1,13; Lk 3,27).

(11,5) Sion, a jebuzeusok egykori erőssége, Jeruzsálem keleti dombja déli oldalán terült el. „Dávid városának" nevezték, és Dávid királyságával mind történelmi, mind prófétai értelemben egyaránt összekapcsolódik (5. és 7. v.; Zsolt 2,6). Gyakran Sionnak nevezik egész Jeruzsálemet, amelyet úgy tekintenek, mint Isten városát (Zsolt 48,2-3); a Bibliának különösen azok a részei említik így, amelyek az eljövendő királyság korszakáról beszélnek (Ézs 1,27; 2,3; 3,28-4,5; Jóel 3,16; Zak 1,16-17; 8,3-8; Róm 11,26). A Zsid 12,22-ben képletesen a mennyet jelenti. Van egy másik „Sion" is, a Hermon hegye (5Móz 4,48).

(11,11) Néha előfordul a kéziratok másolásánál, hogy tévednek a számok írásánál. Azt állítják, sok az eltérés a Sámuel és a Királyok, valamint a Krónikák számai között. Ezek a könyvek mintegy 150 esetben közölnek párhuzamosan számokat, de valójában alig egyhatod részükben található eltérés. Két esetben fordul elő különböző életkor a király trónralépésénél (vö. 2Krón 22,2-t 2Kir 8,26-tal; és 2Krón 36,9-t 2Kir 24,8-cal); a többi tizenhárom esetben egyeznek a számok. Némely eltérés csak nagyon csekély (vö. 1Krón 21,5-ben és 2Sám 24,9-ben Júda fiainak számát; 2Krón 2,2.17-18-at 1Kir 5,15-16-tal; és 2Krón 8,18-at 1Kir 9,28-cal). Néhol a látszólagos különbözőség gondos tanulmányozás során eltűnik (vö. 1Krón 21,25-öt 2Sám 24,24-gyel; 2Krón 3,4-et 1Kir 6,2-vel).

Ha a számok közt nyilvánvaló az eltérés, a leghelyesebb, ha várunk és figyelünk, míg olyan bizonyítékra nem találunk, amelynek alapján dönteni lehet. Isten az eredeti kéziratokban olyan Bibliát adott nekünk, amely mentes volt minden tévedéstől. Miközben újra meg újra lemásolták, hogy megmaradjon nemzedékeken át, Isten megőrizte a komoly tévedésektől, de megengedett néhány íráshibát.

Az aránylag kevés számbeli eltérés arra mutat, hogy milyen lelkiismeretes gondossággal történt a Biblia kéziratainak másolása. Ahol valami eltérést találunk, az intsen bennünket, hogy egyik íráshelyet hasonlítsuk össze a másikkal, és ez figyelmeztessen a veszélyre, ha egy különálló részt erősen kihangsúlyoznak.

Némelyek azt állítják, hogy a Krónikákban, amelyeket jóval később írtak, mint a Sámuelt és a Királyokat, eltúlozták a számadatokat, hogy ezzel növeljék a régi Izráel dicsőségét. Valóban, néhány szám a Krónikákban sokkal magasabb, mint a Sámuelben és a Királyokban (1Krón 18,4; 19,18; 21,5; Izráelre vonatkozólag: 2Krón 3,15; 4,5), de majdnem ugyanannyi esetben vannak számok, amelyek sokkal magasabbak a Sámuelben és a Királyokban, mint a Krónikákban (1Krón 11,11; 21,12; 2Krón 8,10; 9,25).