2011. október 18., kedd

Scofield: I. Királyok könyve 10-12. fejezet

(10,11) Ébenfa vagy szantálfa (Santalum album) (2Krón 2,8; 9,10-11). Finom rostú és illatos fa, ezért használják díszítési munkáknál, tehát különösen alkalmas volt arra a célra, amire Salamon felhasználta.

(12,19) Nehézségek támadnak, ha a két királyság, Izráel és Júda királyai uralkodásának időrendjét össze akarjuk hasonlítani. Mielőtt az évek számlálásának modern rendszerét a Kr. utáni ötödik században elfogadták, addig az eseményeket általában a királyok uralkodása szerint határozták meg, minden új királlyal új időszámítás kezdődött. Némely esetben a király halálakor az év végéig hátralevő hónapokat utóda első évének számolták; más esetben az új időszámítás csak a következő év elején kezdődött. Gyakran a király magához vette a fiát a trónfa, s így ezeket az éveket mindkét király uralkodása idejének tekinthetjük; ilyen esetben egyes történetírók az új király uralkodása idejét eszerint számítják, más írók viszont az új időszámítást csak az apa halála után kezdik. A pontos időrend iránti érdeklődés viszonylag még fiatal. A legutolsó időkig az év egyes országokban különböző időpontokban kezdődött. Ha ezeket a tényeket figyelembe vesszük, a két királyság történetében előforduló legtöbb időrendbeli eltérést meg tudjuk oldani.
Izráel és Júda királyságának teljes időtartamára más országok történelmében említett eseményekből következtethetünk. Sokkal nagyobb számot kapnánk, ha valamennyi király uralkodásának éveit összeadnánk, mert minden uralom töredékéveit is teljes éveknek számítják.
Kr. e. 1050-931-ig az egységes királyságban Saul, Dávid és Salamon uralkodott.