Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Részletesen megvizsgáltuk az ige első részét: „szívvel hiszünk”. A szívével hisz az ember. Amikor Isten az emberi szívhez szól, nem ahhoz a „pumpához” beszél, amely a véráramlást biztosítva életben tart minket. Nem ehhez a fizikai szervünkhöz, hanem a szellemünkhöz szól, amely az ember lényének a középpontja.
Emlékszem, fiatal koromban hallottam valakit beszélni. Ő ugyan azt állította, hogy prédikál, de valójában egy intellektuális eszmefuttatást folytatott - egyáltalán nem prédikálás; nem az Újszövetség és nem Isten Igéje volt, amit elmondott. Úgynevezett prédikációjában tehát elkezdett gúnyt űzni belőlünk, akik ebben az ódivatú, szívvel érzett üdvösségben hiszünk. Ő betű szerint használta, a 'szív' szót, és azt mondta, ha egy embernek megváltoztatják a szívét, annak szívbaj a vége és halál. Belehal abba, hogy a vére nem kering megfelelően. Azt gondolta, az ember csak értelemből és testből áll. De az ember több, mint test és értelem. Az ember szellem, lélek és test.
Tudjuk, hogy Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember az élőknek ugyanabba a kategóriájába tartozik, mint Isten. Ha őt Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette, akkor ugyanoda kell hogy tartozzon, ahová Isten. Jézus azt mondta: „Isten Szellem: és akik Őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják.” Tudjuk már előbbi tanulmányainkból, hogy a szellem nem azonos az értelemmel. Az értelem a lelki képességek része. Bárki, különösen aki hisz a teljes evangéliumban, tudhatja, hogy mi a szellem, mert amikor nyelveken szólunk, akkor a szívünkből, a szellemünkből szólunk. Tehát szívvel hinni Istenben annyit jelent, hogy a belső emberünkkel, a szellemünkkel hisszük Őt.
Megfigyeltük már azt is, hogy Péter az 1 Péter 3,4-ben szellemünket a „szív elrejtett emberének” nevezi. Itt van megint a „szív” szó, figyeljük meg, hogy Péter ezt „ember”-nek nevezi, mert tulajdonképpen ez a valóságos énünk. A test nem a valóságos énünk, csak a „ház”, amelyben lakunk. Emlékezz vissza arra, amit Pál mondott az 1 Korinthus 9,27-ben: „...Megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” Ha a tested azonos lenne veled, akkor Pálnak azt kellett volna mondania, hogy magát sanyargatja meg és magát teszi szolgává. De ő azt mondta: „a testemet...szolgává teszem”, a testemet alázom meg. Az „én” a szív elrejtett embere, a szellem, a valóságos személyiség. Azért nevezi a szív elrejtett emberének az Ige, mert el van rejtve a természetes észjárás elől. A Róma 7,22 szellemünket belső embernek mondja. Tehát a „belső ember”, „elrejtett ember” kifejezések Isten meghatározásai az emberi szellemről. Emlékezzetek, hogy igazi valónk a szellem, ennek van lelke, és testben él.
