2011. október 11., kedd

Scofield: I. Sámulel könyve 28.fejezet

(28,7) A Biblia szigorúan tiltja a szellemek világába való behatolást (3Móz 19,31; 20,6-7.27; 5Móz 18,10-12). Vannak csalók, akik azt állítják, hogy kapcsolatban vannak a szellemekkel, bár bizonyára akadnak valódi esetek is. Isten ellene van a spiritizmus minden formájának, akár csaláson alapszik, akár valóságos az. Lásd 1Krón 10,13-14.
A legvalószínűbb magyarázat ebben az esetben, hogy az asszony kapcsolatot keresett egy démonnal (aki majd Sámuelnek mondja magát, 1Sám 28,11. v.), de nagy csodálkozására és ijedelmére (1Sám 28,12. v.) Isten megengedte, hogy Sámuel valóban megjelenjék előtte, és hogy Saulnak hirdesse az ítélet üzenetét. A szöveg világosan megmondja, hogy az Sámuel volt (1Sám 28,15-16.20. versek). A Sátán egyetlen képviselője sem tehetett kijelentést, amely olyan világosan az Úrtól volt, mint a 1Sám 28,17. v. A megidézett Sámuel azt ismétli meg, amit az 1Sám 15,28 szerint még Sámuel földi életében mondott Saulnak.
Ez a rész nem beszél arról, hogy az asszony Sámuelt a halálból „felhozta". Ez az eset nem támasztja alá a spiritiszták hamis állítását, hogy tudnak beszélni a halottakkal. A médiumoknak nincs bejárásuk a halottakhoz, hanem olyan szellemekkel állnak összeköttetésben, akik halott személyeknek adják ki magukat; ezért nevezik ezeket a szellemeket hazug szellemeknek (1Kir 22,22).