Jámborság, Okosság és Szeretet választattak ki e beszélgetésre, melyet így kezdtek meg:
Jámborság. No édes Keresztyén, miután mi befogadtunk téged házunkba, reméljük, hogy hasznunkra s örömünkre mindazt el fogod beszélni, ami zarándoklásodban ért.
Keresztyén. Igen szívesen! s felette örvendek, hogy ily barátságosak vagytok hozzám.
Jámborság. Mi indított mindenekelőtt arra, hogy a zarándokéletre add magadat?
Keresztyén. Egy borzasztó szózat ütötte meg fülemet, mely tartózkodási helyemen elkerülhetetlen romlást hirdetve nekem, kiűzött hazámból.
Jámborság. De hát miként történt, hogy hazádból elindulva ez útra jutottál?
Keresztyén. Isten akarta így, mert midőna romlástól való félelemmel valék eltelve, nem tudtam, hogy hová menjek. Remegésem s sírásom közben egy Evangelista nevű ember jött hozzám; ki a szoros kapuhoz utasított, mit különben soha sem találtam volna fel, azután ez útra vezérelt, mely engem egyenesen e házhoz vezetett.
Jámborság. Hát Értelmező háza mellett nem jöttél el?
Keresztyén. De igen, s ott láttam oly dolgokat, miknek emlékét örök életemen át meg fogom őrzeni; különösen háromét: hogy, mint fejti tovább Krisztus a szívekben a sátán dacára kegyelmi működését: mint jut el az ember reményeiről Isten kegyelmére; s végül annak álmát, ki alvása közben említette, hogy az ítélet napja elérkezett.
Jámborság. Meghallgattad-e álmának elbeszélését?
Keresztyén. Igen! az rettenetes álom vala!
Majd megrepedt szívem, midőn elmondta, s mégis nagyon örülök, hogy hallhattam.
Jámborság. S egyebet nem láttál Értelmező házánál?
Keresztyén. Dehogy nem. Egy gyönyörű palotát mutatott, melyben mindenki aranyba volt öltözve, amint egy bátor férfi az egész fegyveres tömegen, mely a kapu bejáratát elzárta, keresztül törte magát, s ekkor hívták, hogy menjen be s hogy örök dicsőséget élvezzen. E jó ember házánál akár egy esztendeig is szívesen el tudtam volna maradni, de eszembe jutott, hogy még tovább is kell mennem.
Jámborság. S mit láttál ezeken kívül utadban?
Keresztyén. Kevéssel mentem csupán tovább – s íme egy a fán véresen függő alakot láttam; melyre egyetlenegyszer tekintve leesett a teher vállaimról, eddig súlyos terhem alatt kellett nyögnöm, de most megszabadultam tőle. Különösnek tetszett ez nekem, mert azelőtt sohasem láttam ilyesmit, igen, s amint így reá nézve állottam, (mert nem bírtam ellentállani, hogy rá ne nézzek), íme három dicsfénytől övezett alak lépett elém: elsejük mondván, hogy bűneim meg vannak bocsájtva, a másik leszedte rongyaimat s e szépen hímzett ruhát adta rám, a harmadik pedig azon jelt nyomta homlokomra, melyet most is ott láthatsz, s e lepecsételt levelet adta át (melyet e szavakkal kihúzott kebléből.)
Jámborság. Nemde még egyebeket is láttál?
Keresztyén. Igen, de ezen már neked elmondott dolgok valának a legjobbak, láttam ezenkívül távolról, de az úttól, melyen mentem, nem messzire, három embert, láncokban heverni. De azt hiszed, hogy fel bírtam őket ébreszteni? Láttam továbbá Betűrágót és Hízelgőt, amint a falon keresztül bebotlottak, hogy (amint legalább ők mondták) Sionba menjenek. De csakhamar elvesztek, amint előre megmondottam nekik, de nem akarták elhinni. Nehéz s keserves munkámba került e domb megmászása, valamint az oroszlánok körmeinek elkerülése is. És valóban nem tudom, hogy végül magam is nem tértem volna-e vissza, ha e jó ember, a Kapus nem áll a kapu előtt. Most hálákat adok Istennek, hogy itt vagyok, nektek pedig köszönöm, hogy befogadtatok.
