Reggel újra beszélgetvén vele, mondották, hogy addig ne távozzon el, míg az ottani ritkaságokat meg nem mutatták neki. Először is a tanterembe vezették, hol megmutaták neki a legrégibb okmányokat, s azok közt legelőször, amint álmomból emlékszem, a domb urának származási fáját, melyből kitűnt, hogy ő a napok vénjének fia. Itt részletesen fel voltak mutatva a tettek, melyeket véghezvitt, s több százaknak nevei, kiket szolgálatába vévén oly lakásokba tétettek, melyek sem az idők folytán, sem a természet mulandósága következtében nem dőlnek romba.
Ezután felolvastak néhány ritka becsű cselekedetet, melyek közül néhányat szolgái vittek véghez; ugyanis, hogy miként hódítottak meg királyságokat, mint gyakorolták az igazságot, mint érték el az ígéreteket, miként fogták be az oroszlánok torkát, mint oltották ki a tűz erejét, mint tompították el a kard élét, mint lettek a gyöngeségből erősek, hatalmasok a küzdelemben, s miként igázták le az idegen hadakat.
Majd a házi okmányok más részét olvasták, melyekben ki volt mutatva, mily kész az Úr minden embert, valóban minden olyan embert kegyelmébe venni, ki a múltban személyét és eljárását mégoly nagyon gyalázta is. Itt más csodálatos dolgokról is különös tudósítások találtattak, melyek így egészen Keresztyén szemei elé lettek varázsolva, a régi és újabb idők dolgairól, összeköttetésben a már előbb kijelentett eseményekkel, melyek már valóban teljesedésbe mentek, egyfelől az ellenség ijedségére és borzalmára, másfelől pedig a zarándokok vigasztalására s felüdítésére.
Másnap a fegyvertárba vitték, s ott különbféle fegyverzeteket mutattak neki, soha el nem pusztuló kardokat, sisakokat, páncélokat s lábvasakat, miket az Úr a zarándokok számára készített. Ilynemű készlet itt oly sok vala, hogy belőle oly nagy sereget, mely az ég csillagainak számát is túlhaladná, fel lehetne ura szolgálatára fegyverezni.
Megmutatták azután neki azon műszereket, mikkel szolgái közül néhányan, csodás dolgokat vittek véghez. Így megmutatták Mózes botját, azon kalapácsot s szeget, mellyel Jáhel megölte Siserát, az edényeket, kürtöket s fáklyákat, mikkel Gedeon Midián seregét rnegszalasztá. Azután megmutatták a botokat, mikkel Sámgár hatezer embert megvert, s az állkapcsot, mellyel Sámson oly hatalmas tetteket vitt véghez; azután Dávid parittyáját, s a követ, mellyel a gádi Góliátot megölé, s azon kardot, mellyel az Úr megölendi a bűn fiát, azon napon, melyen a zsákmányra készülni fog. Ezeken kívül még több válogatott darabokat is mutatának, amiknek Keresztyén igen megörült. Ezeket elvégezvén, nyugodni mentek.
Láttam azután álmomban, hogy másnap reggel készült tovább menni; ők azonban kérték, hogy másnapig maradjon. Meg fogjuk neked mutatni, így szóltak, ha szép idő lesz, azon kedves hegyeket, melyek jobban megvigasztalnak s megörvendeztetnek, mert közelebb esnek a várva várt révhez, mint a ház, melyben jelenleg időzöl. Beleegyezett s ott maradt. Reggelre kelve a ház fedelére vezették, hol délig fenn maradni kérték. Ő megtevé. S íme, távolban kellemes, hegyes ország tűnt szemébe, felékítve erdőkkel, szőlőhegyekkel, gyümölcsfákkal s minden nemű virágokkal, forrásokkal s kutakkal, hogy már csak rájuk nézni is gyönyörűség volt (Ésa 33,16.17). Kérdezte ez ország nevét, s ők így feleltek: ez Immánuel országa, s éppúgy, mint e halom, a zarándokok köztulajdona; ha odaérsz, mondák, onnan meg fogod látni a mennyei város kapuját, amit neked majd az ott élő pásztorok mutatnak meg.
