Spurgeon: Üldöztetés az ígéret miatt 1.

’Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret
gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint
született üldözte a Szellem szerintit, úgy van ez most is.’ (Gal 4,28-29)

Ha a testvérek annyira különböznek, mint Izmael és Izsák, nem meglepő, ha összevesznek, és barátságtalan érzéseket táplálnak egymás iránt. Izmael idősebb volt, mint Izsák, és amikor eljött az idő, hogy Izsákot elválasszák, anyja, Sára látta, hogy a rabszolganő fia kigúnyolja az ő gyermekét. Ilyen korán megmutatkozott a születés- és a rangbeli különbség. Ez jól mutatja számunkra, hogy mit várhatunk, ha birtokoljuk az Istentől kapott életet, és örökösök vagyunk az ígéret szerint. Azok, akik a törvény rabságában élnek, nem tudják szeretni azokat, akik szabadnak születtek az evangélium által, és így vagy úgy, de előbb-utóbb kimutatják ellenségességüket.

Most nem a gonosz világ és a hívők Gyülekezete közötti ellenségességre gondolok, hanem arra, ami a pusztán természeti vallású és az Istentől született emberek között van. Nem a filiszteusokról beszélek, akik Izsák ellenségei voltak, hanem bátyjáról, Izmaelről, aki kigúnyolta őt. A legélesebb ellentét éppen a külsőségekben vallásos emberek és azok között van, akik felülről születtek, és szívükből és valóságosan imádják Istent. Isten sok hűséges gyermeke szenvedett méltatlanul azok kegyetlen gyűlöletétől, akik azt vallották, hogy a hittestvéreik.
Izmael indítéka valószínűleg az irigység volt; nem tudta elviselni, hogy a kisebb fiú felsőbb rendű, mint ő. Ezt mondhatta: ’Ez az örökös, ezért gyűlölöm őt.’ Talán mint örököst gúnyolta Izsákot, és azzal dicsekedett, hogy neki is éppen annyi joga van a birtokra, mint az ígéret gyermekének. Ugyanígy irigyelik a pusztán vallásosak az igazi hívők állapotát, és úgy gondolják, hogy ők is vannak olyan jók, mint azok, akik Isten kegyelmétől várják az üdvözülést. Ők nem vágynak Isten kegyelmére, mégis, mint irigy kutyák, nem tudják elviselni, hogy mások részesülnek belőle. Irigylik a szentektől reménységüket, lelkük békéjét és azt, hogy élvezik Isten pártfogását. Ha bárki közületek ezt tapasztalja, ne legyen meglepődve.

Izmael irigysége legjobban azon a nagy ünnepségen mutatkozott meg, amelyet öccse elválasztásakor tartottak. A külsőleg vallásosokat is – akárcsak az idősebb fiút az evangéliumban – az ingerli a legjobban, ha valamilyen alkalom nyílik az Atya szeretett gyermekének ünneplésére. Az igazi család zenéje és tánca epe és üröm a büszke, külső vallásosok számára. Amikor a teljes bizonyosságot elválasztják a kétségtől, és a szent örömöt a világtól, akkor a test szerinti, vakbuzgó ember megvetően nevezi az istenfélő embert őrültnek vagy fanatikusnak, vagy mogorva keserűséggel dünnyögi: ’Szegény bolondok! Ne törődjetek velük; szánalmasan rászedett népség.’ Azok, akik vallásosak, de nem újultak meg igazából, akik üdvözülésüket saját érdemeiktől várják, általában keserű gyűlöletet éreznek azok iránt, akik az ígéret szerint születtek.
Néha a hívők erélytelenségét gúnyolják. Lehet, hogy Izmael csecsemőnek nevezte Izsákot, akit éppen hogy elválasztottak. A hívők is sokszor gyöngék, és fölöttébb valószínű, hogy kiváltják azok gúnyolódását, akik erélyesnek képzelik magukat. Izsák nem tagadta gyengeségét, és a hívők sem tagadhatják, hogy tökéletlenek, és ki vannak téve olyan gyengeségeknek, amelyek miatt joggal marasztalhatók el. De a világ igazságtalanul felnagyítja ezeket, és gúnyolódik a szenteken olyan gyengeségek miatt, amelyek fölött mások esetében szemet huny. Ne lepődjünk meg, ha jelentéktelenségünk és tökéletlenségünk arra bátorítja a büszke és képmutató farizeusokat, hogy gúnyolódjanak rajtunk és az evangéliumon.