(16,31) Sámsonnak rejtélyes volt mind jelleme, mind működése. Születését angyal jelentette meg (Bír 13,2-21), és bár nazireus volt (4Móz 6; Bír 13,5), testi kívánságai által állandóan megfertőztette nazireusi elkülönülését. Habár Isten által elhívott bírája volt Izráelnek, és Isten Szelleme csodálatosan működött benne, nem végzett maradandó munkát Izráelben, és ellenségeinek, a filiszteusoknak fogságában halt meg. Ami életében valóban értékes volt: erős hite az Úrban, a kételkedés és szellemi hanyatlás idején, és ezt a hitet becsülte benne Isten (Zsid 11,32).
(17,1) Sámson halálával megszűnik az időrendi felsorolás a Bírákban. Az utolsó öt fejezet eseményeinek idejét nem tudjuk megbízható módon meghatározni. Olyan függeléknek tekinthetjük, amely megmutatja Izráel teljes hitehagyását a vallási, polgári és erkölcsi életben. Ezek a fejezetek rámutatnak, hogy milyen mélyre vezetett Izráel útja, mert elhagyta Isten beszédét. Sámson, ennek a könyvnek utolsó bírája, részes volt ugyanazokban a bűnökben, amiért Izráel mint nép szenvedett. Mika saját emberi akaratát követve szentelte fel a lévitát papjává, az Istentől meghatározott ároni papi rend helyett (17-18. fej.; lásd 17,13 jegyzetét.). A 19. fej. félelmetes története, amit polgárháború követett és Benjámin törzsének kiirtása a 20. fejezetben, Izráelt olyan mélyre süllyedt erkölcsi állapotban mutatja be, amire nincs példa az egész ÓSZ-ben. Ezek a feljegyzések teljes nyíltsággal mondják el a tényeket, ami jellemző az egész bibliai történetírásra; a beszámoló felfedi Izráel erkölcsi süllyedését, mert eltávolodott a törvénytől. De még ebben a korszakban is volt egy Isten szerinti maradék, amint arról Ruth könyvében olvasunk. Sámuel volt az utolsó bíró, aki egyben nagy próféta is volt. Az ő szolgálata alatt helyreállt Izráelben a polgári és erkölcsi rend.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
