Most célszerűnek vélte Okosság, hogy ő is kérdezzen tőle egyet-mást, várva reá viszont feleletét.
Okosság. Nem gondolsz-e néha azon hazára, amelyből kiindultál?
Keresztyén. Igen, de szégyennel és utálattal telve (Zsid 11,15–16). Ha kívánnám újból azon hazát, melyből kijöttem, lett volna elég alkalmam a visszatérésre, most azonban egy jobb, tudniillik mennyei hont óhajtok.
Okosság. Nem maradt-e azonban meg rajtad vagy benned régi lényedből semmi?
Keresztyén. Igen, de egészen akaratom ellenére; ugyanis benső képzelmeim s igyekvéseim, melyekben minden honfitársaim, szintúgy mint én, gyönyörködnek, most azonban az ilynemű dolgok csak elszomorítanak, s ha választanom szabadna, ily dolgokra sohasem gondolnék. De ha jót akarok is cselekedni, megtalálom magamban, hogy a bűn fölöttébb hozzámragadott (Róm 7,21).
Okosság. Néha-néha nem tűnik-e neked úgy, mintha azon dolgok, melyek azelőtt lesújtottak, most le volnának győzve?
Keresztyén. Igen, de ó, nagyon ritkán; mikor ezt érzem, aranyórák azok reám nézve.
Okosság. Emlékezel-e reá, hogy mi által tetszenek olykor legyőzötteknek kísértéseid?
Keresztyén. Ó, igen, azáltal, ha a kereszten látottra gondolok; azáltal, ha hímzett ruhámat látom; azáltal, ha a levélre tekintek, melyet keblemben hordozok, s azáltal, hogy szívem zarándoklásom céljának puszta gondolatára is lángra gyúl.
Okosság. S mi célból igyekszel oly nagyon Sion hegye felé?
Keresztyén. Ott remélem Azt élve látni, ki holtan függött a kereszten, s ott remélem, hogy attól meg fogok szabadulni, mi reám mindmáig benső kísértés. Ott, azt mondják, ott nincs halál, s ott oly társak barátságának fogok örvendeni, kikben gyönyörűséget találok (Ésa 25,8; Jel 21,3–4), s hogy megmondjam az igazat, én őt szeretem, mert hisz ő szabadított meg terhemtől, s már megelégeltem benső betegségemet. Vágyom oda, hol nem halok meg többé, azok seregébe, kik folytonosan így kiáltanak: "Szent! Szent! Szent!".
Most így szólt Szeretet Keresztyénhez: van-e saját tűzhelyed? házas vagy-e?
Keresztyén. Van nőm s négy gyermekem.
Szeretet. S miért nem hoztad őket magaddal?
Ekkor Keresztyén sírni kezdett s így beszélt: ó, mily örömmel tettem volna! de ők mindnyájan ellenezték eltávozásomat s zarándoklásomat.
Szeretet. Beszélned kellett volna velük, igyekezned kellett volna kimutatni nekik a veszélyt, mely visszamaradásuk által reájuk háramlik.
Keresztyén. Hiszen azt megtevém s elmondottam nekik, mint engedte Isten látnom városunk végromlását, de ők nevetségesnek találták szavaimat, s nem hivék el. (1Móz 19,14)
Szeretet. Felhívtad-e Istent, hogy nekik adott tanácsodat megáldja?
Keresztyén. Igen, mégpedig teljes szívemből tevém, mert tudnod kell, hogy én nőmet s szegény gyermekeimet véghetetlenül szeretém.
Szeretet. De beszélted-e nekik a végveszélytől való saját félelmedet és aggodalmadat? mert azt hiszem, világosan előre látád.
Keresztyén. Igen, folyvást arról beszéltem. De különben arcomon, könnyeimből s reszketéseimből is olvashaták az aggállyal várt s már fejünk felett lebegő ítélettől való félelmet. De mindez nem bírhatta őket reá, hogy velem jöjjenek.
Szeretet. De mit hozhatának fel, a veled nem menetel okául?
Keresztyén. Nőm attól félt, hogy elvesztendi a világot, s gyermekeim az ifjúság örömeiről nem tudtak lemondani. Elég az hozzá, egyik eggyel, másik mással állott elő; s így mindannyian egyedül hagytak vándorolni.
Szeretet. Nem rontottad-e meg hiú életeddel mindazt, mit rábeszélő szavakkal kivihettél volna, hogy őket magaddal vihessed?
Keresztyén. Az bizonyos, hogy életemet nemigen dicsérhetem, mert néhány ballépésem magam előtt is tudva van. Jól tudom, hogy az ember életmódjával hamar megdöntheti, mit döntő érvek s rábeszélés által fáradozott másoknál üdvükre építeni. De annyit mondhatok, hogy nagyon őrizkedtem, nehogy helytelen cselekedeteim által okot adjak reá, hogy a zarándokélettől elidegenedjenek. S éppen ezért veték szememre, hogy én szőrszálhasogató vagyok, s oly dolgoktól, amikben ők semmi rosszat sem látnak, csak az ő kedvükért tartóztatom vissza magamat. Ha az tartotta őket vissza, mit rajtam láttak, mégis úgy vélem, bátran mondhatom: legnagyobb gondom volt, hogy Isten ellen ne vétkezzem s felebarátom iránt igaztalan ne legyek.
