(13,1) A „harminc" szó nem szerepel az eredeti szövegben. A föltevések szerint harminc és negyven között lehetett.
(13,19) A filiszteusok nagy ereje azon alapult, viszonylag kis létszámuk ellenére Palesztina népei között, hogy abban az időben egyedül ők értettek ahhoz, hogyan kell vasszerszámokat és fegyvereket készíteni.
(16,21) Vö. 1Sám 17,55-56-tal.
Az események sorrendje ez:
(1) Dávid ügyesen tudott hárfázni, s bátran küzdött az oroszlánnal és a medvével (1Sám 17,34-36), erről tudott Saul egyik szolgája, és ezért hívatták őt, hogy játsszon a király előtt (1Sám 16,17-23).
(2) Dávid visszatért Betlehembe (1Sám 17,15).
(3) Dávidot atyja Saul táborába küldte (1Sám 17,17-18), ahol véghezvitte nagy hőstettét.
(4) Saul kérdése (1Sám 17,55-56): „Ki fia ez az ifjú?" – csak azt jelenti, hogy elfelejtette Dávid apjának nevét; és ez bizonyára nem volt különös eset egy keleti királynál.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
