(5,6) A vétekért való (jóvátételi) áldozatban inkább a bűn káros következményein van a hangsúly, és nem a bűncselekményen, mint a bűnért való áldozat esetében. Itt Istennek minden emberhez való jogáról van szó, amit a Zsolt 51,6 fejez ki tökéletesen.
(7,11) Az áldozatok törvényében a hálaáldozat (= békéltető-véres) törvénye a kedves illatú áldozatok sorrendjéből - ahol a harmadik - ki van emelve, és külön van szó róla, mégpedig az összes nem kedves illatú áldozat után. A magyarázat egyszerű, és a tény gyönyörű. Az áldozatok kijelentésénél az Úr önmagából indul ki, és a bűnös felé halad. Első helyre az egészen égő áldozatot teszi, hogy betöltse mindazt, amit az isteni szeretet kíván, és a vétekért való áldozat kerül az utolsó helyre, ami a bűn legegyszerűbb oldalát mutatja meg: annak káros hatását. De ha a bűnöstől indulunk el, azt látjuk meg, ami a fölébredt lelkiismerethez a legközelebb áll: hogy a bűne miatt ellensége Istennek. Az első, amire szüksége van tehát az, hogy megbéküljön Istennel. És pontosan ez a sorrend az evangéliumban is. Krisztus első szava feltámadása után ez volt: „Békesség nektek" (Jn 20,19), és azután megmutatta kezeit és oldalát (Jn 20,20. v.). Ez a sorrend a 2Kor 5,18-21-ben is: első a „megbékélés Igéje" (19), azután következnek a bűnért ás vétekért való áldozatok (21). A tapasztalat sorrendje így fordítottja a kijelentés sorrendjének.
(7,13) A kovász alkalmazásának itt különös jelentősége van. A békesség Istennel olyasvalami, amit a hívő megoszt Istennel. Krisztus ami békeáldozatunk (Ef 2,13-18). A békéért való minden hálaadásnak elsősorban Őt kell kiábrázolnia. Ennek jelképe a 12. vers, és ezért van innen kizárva a kovász. A 13. versben az áldozó hálát ad, hogy részese lehet ennek a békességnek; a kovász itt tehát arra mutat, hogy bár az áldozó békességben van Istennel, és ezt valaki másnak köszönheti, de benne még bűn van. Úgyanezt ábrázolja ki az Ám 4,5 is, ahol Izráel gonoszsága Isten előtt áll.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
