1908-ban Florence Crawford szakított Seymourral és számos gyülekezetet magával vitt. Azt állította, hogy az ébredés központja áttevõdött az oregoni Portlandbe és Los Angeles többé emlék csupán.1911-ben William Durham érkezett Los Angelesbe az illinois-i Chicagóból, és a megszentelõdés befejezettségérõl szóló tanításával megpróbálta újraindítani az ébredést. Rövidtávon eredményesnek bizonyult ugyan, de egy év múlva meghalt, s így nem ért el egyebet, mint hogy megosztást keltett a Los Angeles-i gyülekezetek körében.
Mások 1913-ban, a Los Angeles-i Apostoli Hit Világtalálkozón azzal próbáltak új lendületet adni az ébredésnek, hogy kihirdették: az apostoli bemerítés akkor érvényes csupán, ha Jézus Krisztus nevében történik (Cselekedetek 2:38). A városbeli keresztények megosztásán kívül ennek a beavatkozásnak sem volt más eredménye. Szomorú módon valamennyi ilyen próbálkozás aláásta a Los Angeles-i ébredés rasszizmus-ellenes jellegét. E kudarcok következtében Seymour üzenete, miszerint Jézus vére „összemosta” a bõrszíneket, sokak szemében hitelvesztetté vált.
Seymour hûségesen felügyelte a kezdeteket, ám az ébredés késõbb túlnõtt gyülekezete falain. Pásztori szolgálatát 1922. szeptember 28-án bekövetkezett haláláig folytatta. Ekkor felesége, Jennie Evans (Moore) Seymour vette át feladatait.
Seymour halálát követõen a gyülekezet taglétszáma nem változott jelentõsen, s a néhány tucat hívõ mindegyike afroamerikai volt.1930-ban újabb betolakodóval kellett megbirkóznia a Missziónak. Ruthford Griffith 1930-ban érkezett a Misszióhoz és 1931-ig maradt. Megpróbálta megfélemlíteni Jennie Seymourt és híveit, valamint átvenni az irányítást a gyülekezet fölött. Beköltözött a gyülekezet épületébe és önkényesen felújítási munkákba kezdett. Amikor a gyülekezet számon kérte ezért, Griffith beperelte õket. A bíróság végül Griffith javára döntött, és a gyülekezetet az ingatlan eladására kötelezte. A fellebbezést követõen azonban a bírósági határozat végül Seymour asszonynak kedvezett.
Végül az épületet, amely 1906 és 1909 között történelmi eseményeknek volt helyszíne, 1931 júliusában rombolták le, mert ellepték a termeszek.
Seymour asszony 1936. július 2-án halt meg és a Los Angeles-i Evergreen temetõben helyezték nyugalomra. Egy 1936-ban megjelent térkép már csupán üres telekként jelöli azt a helyet, mely egykor Isten az egész keresztény világot átformáló munkának volt tanúja. De az Azusa utcai ébredés története nem ér véget 1936-ban.
A pünkösdi–karizmatikus mozgalom mindmáig azokra az alapokra épül, melyeket az Apostoli Hit üzenetét hirdetõ evangélisták és misszionáriusok fektettek le szerte a világon. Az ébredés több ezer új felekezet hívott életre, a karizmatikus megújulási mozgalom formájában számos történelmi egyházba is beszivárgott, majd az evangéliumi felekezeteket a „harmadik hullámban” érte el. Reménysugárként szolgált az elnyomásban élõk számára (többek között Dél-Afrikában is az apartheid idején), a keresztények figyelmét pedig arra a Személyre irányítja, aki megígérte követõinek: maradjanak Jeruzsálemben és megkapják az Atya Ígéretét.
Forrás: Ceciil M. Robeckk„ Jr.. (PPhD)
A kaliforniai Fuller Teológiai Szeminárium
(Fuller Theological Seminary) egyháztörténelem professzora
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
