(29,4) Áron is részt vett a mosakodásban (az újonnan születés szimbóluma, Tit 3,5; Jn 3,5-6):
(1) mivel neki szüksége van rá, ebben ellentétben áll Krisztussal (Zsid 7,26-28); és
(2) előképe annak, amit Krisztus tett, mikor bemerítkezett János által, nem mintha neki szüksége lett volna erre, hanem hogy ezáltal azonosítsa magát a bűnösökkel, és így beteljesítse az ároni előképet. Mint Áron esetében, a felkenés a mosakodást követte (4. és 7. v.; Mt 3,14-16).
(29,4) Meg kell különböztetni ezt a mosakodást attól, amit a rézmedencében végeztek (2Móz 30,18-21). A mosakodás itt az újonnan születést ábrázolja ki (Tit 3,5); a mosdómedence a naponkénti megtisztulást (1Jn 1,9). Mindkettőt lásd a Jn 13,10-ben.
(29,5) A főpap ruháit ellenkező sorrendben öltötte fel, mint amilyen sorrendben elkészítésüket Isten elrendelte:
(1) Köntös (2Móz 28,39), ez egy hosszú keleti ruhadarab, amit közvetlen a testen hordtak, finom lenből készült (lásd 2Móz 27,9 jegyzetét).
(2) Az efód palástja (2Móz 28,31-35), végig varrástalan hosszú öltözet volt, kék lenből készült, középen nyílással a fejnek, a köntös fölött viselték. Gránátalmákat hímeztek a palást alsó peremére, ami a gyümölcsözés szimbóluma, kék, bíborpiros és karmazsinszínű lenből, ezek közé felváltva aranycsengettyűket tettek, melyek a tanúbizonyság jelképei, és ezek megszólaltak, mikor a főpap bement a szentélybe vagy kijött a szentélyből. A palástot hímzett öv fogta össze.
(3) Az efód (2Móz 28,6-30; 39,1-21; 3Móz 8,7-9) egy rövid felsőruha. Aranyból, kék és piros bíborból, karmazsinfonálból és sodrott lenből készült (2Móz 28,6). Két részből, egy mell- és egy hátrészből állt, amelyeket két vállkötő s lent egy öv tartott össze. A vállkötőkre két aranyba foglalt onixkövet helyeztek, amelyekbe belevésték Izráel tizenkét törzsének nevét (2Móz 28,7.12.27).
(4) A hósent, azaz mellpajzsot az efód vállrészéhez erősítették aranyláncokkal. Ez négyszögletes táska formájú volt, amely az urimot és tummimot tartalmazta; és egy téglalap alakú aranyfoglalatot is készítettek, amelybe tizenkét drágakövet helyeztek (négy sorban, három követ egy-egy sorba), ezekbe a kövekbe Izráel tizenkét törzsének neve volt bevésve, egy minden egyes kőbe (2Móz 28,15-21, 2Móz 29;30). Az urimot és tummimot esetenként arra használták, hogy megismerjék Isten akaratát (lásd 2Móz 28,30 jegyzetét), az efód és tartozékai is valószínűleg ugyanerre a célra szolgáltak (1Sám 23,9-12; 30,7-8).
Efódot viseltek, habár ezek bizonyára nem voltak egészen olyanok, mint a főpap efódja, Sámuel (1Sám 2,18), a nóbbeli papok (1Sám 22,18) és Dávid (2Sám 6,14).
A mi Urunk és nagy Főpapunk (Zsid 3,1; 5,10; 7,26; 9,11) képvisel most minket Isten előtt (Róm 8,33-34; Zsid 7,25; 9,24; 1Jn 2,1-2; vö. Ézs 49,16), odaviszi nevünket Őeléje, mint ahogy a főpap egykor Izráel törzseinek nevét hordta vállán és a mellpajzson.
(5) A sodrott lenből készült süveg (2Móz 28,37) a fej befedésére szolgált, elején aranytáblával, amelyre ez volt vésve: SZENTSÉG AZ ÚRNAK (36. v.).
(6) Vászonnadrág (2Móz 28,42), ami a csípőtől a combig ért. Köntöst és nadrágot a papok számára is készítettek; ezek voltak a főpap és a papok általánosan viselt ruhadarabjai, megkülönböztetve azoktól az öltözetektől, melyek „dicsőségre és ékességre készültek" (2Móz 29,33) Héberben: Kafar = kiengesztelni, bűnhődni a bűnért. A Szentírás szerint a törvény által rendelt áldozat csupán befedezte az áldozathozó bűnét, s ez biztosította számára az isteni bűnbocsánatot. Az ÓSZ-i áldozatok sohasem tudták elvenni az ember bűnét. „Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket" (Zsid 10,4). Az izráeliták áldozata magába foglalta a bűnök megvallását és azt a fölismerést, hogy a bűn zsoldja a halál; Isten azonban elnézte (szó szerint: „elment mellette") az áldozó bűneit (Róm 3,25) már előre Krisztus áldozatára tekintve, mely végül eltörölte az előbb elkövetett bűnöket, amiket addig elnézett Isten befedező kegyelme (Róm 3,25; Zsid 9,15.26). Lásd Róm 3,25 jegyzetét. A „kafar" szónak (befedezni) megfelelő kifejezés nem fordul elő az ÚSZ-ben.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
