Asusa utcai ébredés 6.

Az ébredés fogadtatása

Az Azusa utcai ébredés új eseménynek számított Los Angelesben. A város többek között arról volt ismert, hogy számos vallási irányzatot megtûrt falai között, ám amikor az ébredés elindult, a Los Angeles Daily Times-ban valaki cinikus megjegyzést tett az „új vallás”-ra. „Úgy látszik — gúnyolódott —, újabbnál újabb vallásokat kell alapítanunk, míg mindenki meg nem találja a magáét. Akkor talán majd nyugtunk lesz végre.”

A névtelen kritikus egyfelõl a posztmodern gondolkozásnak adott hangot, másfelõl pedig annak a fásultságnak, melyet oly sok amerikai érzett az elmúlt másfél évszázad alatt az ország vallási palettájának folyamatos átrendezõdése láttán.
Miközben egyesek imáik meghallgatásának tekintették az ébredést, mások fenyegetést láttak benne, és tartottak
térhódításától. Frank Bartleman úgy fogalmazott, hogy Joseph Smale-nek, a Los Angeles-i Elsõ Újszövetségi Gyülekezet pásztorának 1906 áprilisában már az Azusa Utcai Misszióhoz kellett ellátogatnia, ha látni akarta a gyülekezetét. Bár ez nyilvánvalóan túlzás, Smale valóban sokat tett annak érdekében, hogy az ébredés mind a maga gyülekezetében, mind pedig Los Angeles történelmi egyházaiban teret nyerhessen. Az Azusa utcai misszió 1906-ban hihetetlen ütemben növekedett. A szentségmozgalom számos gyülekezete vagy kénytelen volt bezárni kapuit, vagy komoly létszámbeli károkat szenvedett, amikor tagjai tömegesen csatlakoztak az ébredéshez. A helyi sajtó elítélte a mozgalmat, a történelmi egyházak hívei pedig kérdésekkel bombázták lelkészeiket. Mindezen tények cselekvésre kényszerítették a Los Angeles-i Gyülekezetek Szövetségét (Los Angeles Church Federation).

A Szövetség 1906 júliusára gyûlést hirdetett. Bár állításuk szerint kizárólag a közös nyári programot tervezték megvitatni, a sajtó elõl nem maradhattak rejtve valós céljaik. A Szövetség annak készült megtalálni a módját, hogy miként állíthatnák le az ébredést jó hírük rontása nélkül. Smale, aki korábban a híres Los Angeles-i Elsõ Baptista Gyülekezet pásztora volt, nyílt levélben szólította föl a Los Angeles-i Gyülekezetek Szövetségét, hogy engedjenek teret az ébredésnek,
magukat pedig vessék alapos és szigorú vizsgálat alá. Közbenjárása hatására a Szövetség négy pontból álló tervet dolgozott ki, melyben a következõket vállalták:
(1) bátorítani fogják híveiket, hogy imádkozzanak Los Angeles ébredéséért, s e célból az eddiginél több ima-összejövetelt rendeznek gyülekezeteikben;
(2) egész nyáron rendszeresen közös utcai összejöveteleket tartanak és hirdetni fogják az evangéliumot;
(3) bejárják a várost, hogy azok is otthonra leljenek valamelyik gyülekezetben, akik még sehová sem tartoznak; valamint (4) 1907-re nagyszabású, városi szintû evangélizációs programot készítenek elõ.

Smale ugyan nem meríttetett be Szent Szellembe az Azusa utcai tanítás értelmében, ennek ellenére néhány hónapig engedte, hogy az Elsõ Újszövetségi Gyülekezet azon tagjai, akik szorosan bekapcsolódtak az ébredésbe, nyelveken szóljanak, prófétáljanak, démonokat ûzzenek, betegekért imádkozzanak, és elessenek a Szent Szellem jelenlétében. Bár Seymour tanításaival nem értett teljes mértékben egyet, az Azusa utcai gyakorlatok java részét elfogadta. Az ébredéshez való segítõ hozzáállása azonban váratlan véget ért, amikor régi barátja és támogatója, Dr. Henry S. Keyes 16 éves Lillian nevû lánya felemelte a szavát ellene. Lillian próféciában elmarasztalta Smale-t, amiért nem engedett kellõ teret a Szent Szellemnek az istentiszteleteken, s ezáltal megoltja a Szellemet. A prófécia heves vitát robbantott ki.

Smale azt javasolta Keyes doktornak és asszonynak, hogy vigyék pszichológushoz vagy orvoshoz a lányukat, mert nem a Szent Szellem szólt rajta keresztül. Ráadásul arra is tett célzást, hogy talán egy másik szellem lakik benne. Dr. Keyes nagyon megharagudott. Amikor Lillian egy késõbbi alkalmon is üzenetet akart átadni a Szent Szellem által, Smale nem engedte. Keyesnél itt telt be a pohár. Otthagyta az Elsõ Újszövetségi Gyülekezetet, majd Smale egyik munkatársával, Elmer K. Fisherrel megalapították a Felház Missziót (Upper Room Mission), mely késõbb Los Angeles második legnagyobb pünkösdi gyülekezetévé nõtte ki magát. Smale erre az egész mozgalmat bírálni kezdte, s azt állította: Los Angelesben éppen az zajlik, amirõl maga Pál apostol is elítélõen nyilatkozott az 1Korinthus 12–14-ben. 1906 novemberében Smale írásban is szót emelt az ébredés ellen.

S ha ez még nem lett volna elég, az ébredést nem várt oldalról is kritika érte, éspedig Parham részérõl. Az ébredés kezdetén Seymour elismerõen beszélt Parhamról, és atyjának nevezte az apostoli hitben. Amikor az ébredés terjedni kezdett a városban, és egyre-másra alakultak Apostoli Hit gyülekezetek, Seymour meghívta Parhamot, hogy városszerte tartson ébredési összejöveteleket. Parham 1906 októberében érkezett Los Angelesbe, ám az ott töltött egy hét alatt végig azon volt, hogy
feltartóztassa az ébredést. „Istennek felfordul a gyomra!” — mondta a látottak kapcsán. Parham nem volt híve a Seymour által pártolt faji keveredés-nek. Kritizálta a híveket, akik saját állításuk szerint bemeríttettek Szent Szellembe, és hamisnak bélyegezte átéléseiket. Bírálta a segítõket, s többeket közülük fanatikusnak nevezett. Nem üdvözölte Seymour ama döntését sem, amikor evangélistákat és misszionáriusokat küldött ki az Apostoli Hit terjesztésére a világ különbözõ országaiba. Minden erejével azon volt, hogy kiragadja az irányítást Seymour kezébõl.

Seymour és az õt felügyelõ testület ezek után arra kérte Parhamot, hogy hagyja el a várost. Bartleman késõbb így panaszkodott az önkényes Parhamra: „[Meghívásával] ellene imádkoztunk a saját ébredésünknek.”

Forrás: Ceciil M. Robeckk,, Jr.. (PPhD)
A kaliforniai Fuller Teológiai Szeminárium
(Fuller Theological Seminary) egyháztörténelem professzora