Scofield: Mózes 2. könyve 19. fejezet

(19,3) Rendkívül fontos figyelembe vennünk:
(1) Az Úr emlékeztette a népet, hogy idáig az Ő ingyen kegyelmében éltek;
(2) a törvényt Isten nem az üdvösség eszközéül adta, hanem amely által Izráel, mint már megszabadított nemzet, mint Isten tulajdon népe, szent nemzet és papok birodalma, engedelmesen tölthesse be rendeltetését;
(3) a törvény megtartása nem volt kényszer mindaddig, míg Isten javaslatára szabad akaratból elfogadták.

(19,5) Vö. 1Pt 2,9; Jel 1,6; 5,10. Ami a törvény alatt feltételekhez volt szabva, azt a kegyelem ideje alatt ingyen és föltétel nélkül kapja minden hivő. A „ha" szócska az 5. versben a törvény lényegére mutat, mint az isteni cselekvés módszerére, valamint annak alapvető okára, hogy miért „nem szerzett a törvény semmiben sem tökéletességet" (Zsid 7,18-19; vö. Róm 8,3). Ábrahámnál az ígéret megelőzte a követelményt; a Sínai-hegynél a követelmény előzte meg az ígéretet. Az ÚSZ-ben az ábrahámi sorrend érvényesül.

(19,5) A mózesi szövetséget Izráel három részben kapta, melyek mindegyike fontos a másik két részre nézve, és a három együtt képezi a mózesi szövetséget. Ezek a parancsolatok, melyek kifejezik Isten igazságos akaratát (2Móz 20,1-26); a törvények, melyek Izráel társadalmi életét szabályozták (2Móz 21,1-24,11); és a rendeletek, melyek Izráel vallási életét szabályozták (2Móz 24,12-31,18). Ez a három rész képezi a „törvényt", és ezt a kifejezést használja általában az ÚSZ (vö. Mt 5,17-18). A parancsolatok és rendeletek vallási rendszert képeznek. A parancsolatok a „kárhoztatás és halál" kőbe vésett szolgálata volt (2Kor 3,7-9); a rendeletek a főpap személyében a nép számára közbenjárót adtak az Úr előtt; az áldozatok arra szolgáltak, hogy befedezzék bűneiket (lásd a jegyzetet az engesztelésről 3Móz 16,6-ban), ezek az áldozatok előremutatnak a keresztre (Zsid 5,1-3; 9,6-9: vö. Róm 3,25-26). A hívő keresztyénre nem a cselekedetekhez kapcsolt és föltételekhez kötött mózesi szövetség érvényes, hanem a kegyelem ÚSZ-e, amely nincs föltételhez kötve (Róm 3,21-27; 6,14-15; Gal 2,16; 3,10-14.16-18.24-26; 4,21-31; Zsid 10,11-17). A törvény nem változtatta meg az ábrahámi szövetség föltételeit, hanem csak hozzátétel volt egy időre - amíg eljön a Mag (Gal 3,17-19).

(19,6) Itt említi a Biblia először a birodalmat (királyságot). Ez a szó Isten királyi uralmát jelenti, és Isten országának a kezdetét jelzi.

(19,8) A népnek erre a szóbeli válaszára hivatkozik az Úr az 5Móz 5,27-28-ban: „Hallottam e nép szavát, amint beszéltek hozzád; mind jó, amit beszéltek". Izráel további története mégis azt mutatja, hogy milyen kevéssé ismerték saját szellemi és erkölcsi gyöngeségüket és az isteni törvény végtelen tökéletes voltát, ezért vállalták oly könnyedén az engedelmességet. Lásd Isten panaszát 5Móz 5,29-ben: „Vajha így maradna szívük, hogy félnének engem és megtartanák minden parancsolatomat minden időben."