(16,5) A két kecskebak.
Az áldozat, amit a főpap önmagáért hozott, nem előképe Krisztusnak (Zsid 7,26-27).
Mint előkép, a két kecskebak és a főpap áll a középpontban.
(1) Mindent a főpap végez (Zsid 1,3); a nép csupán az áldozatot vitte (Mt 26,47-50; 27,24-25).
(2) A megölt bak (melyre az Úrért való sors esett) Krisztus halálára mutat, mint aki halálával Isten szentségének és igazságosságának a törvény előírása szerint eleget tett (Róm 3,24-26), s így engesztelést szerzett.
(3) Az élő bak Krisztus váltságművének azt az oldalát ábrázolja ki, hogy eltörölte bűneinket, és elvitte azokat Isten elől (Zsid 9,26; Róm 8,33-34).
(4) A főpap, aki bement a szentek szentjébe, annak a Krisztusnak az előképe, aki „tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe" értünk (Zsid 9,11-12). Az Ő vére által Isten ítéletének királyi széke a kegyelem trónja lett (Zsid 4,16). Es
(5) nekünk, az ÚSZ papjainak adja - ami sohasem volt Izráelé - a kettéhasadt függönyt (Mt 27,51; Zsid 10,19-20). Krisztus vére által nekünk bemenetelünk van a szentek szentjébe, ahol Ő van, hogy így elébe vigyük imádatunkat és hálaadásunkat (Zsid 4,14-16; 10,19-22).
Krisztus engesztelő áldozata, amelynek előképszerű árnyékát az ÓSZ-i áldozatokban láthatjuk, a következő fontos elemeket tartalmazza:
(1) Helyettesít - az áldozat elfoglalja az áldozó helyét a halálban.
(2) Nem kerüli meg a törvényt, hanem eleget tesz annak - minden áldozati halál a törvény ítéletének végrehajtását jelenti.
(3) Minden áldozatban kifejezésre jut Krisztus bűntelen volta, aki a mi bűneinket magára vette - ezért kellett épeknek lenniük az állatoknak.
(4) Ezek az áldozatok Krisztus engesztelő áldozatának hatását is kiábrázolják
(a) az ígéretben, hogy minden bűnüktől megtisztulnak általa (30. v.);
(b) a hálaáldozatban, a közösség kifejezőjében, ami a hívőnek legszentebb előjoga.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
