(23,2) Az Úr ünnepei.
Minden évben hét vallási fő ünnepet kellett Izráelnek megtartani. E fejezet első három verse nem az ünnepekről beszél, hanem különválasztja a szombatot az ünnepektől.
(23,2) Az izráeliták vallási naptára a niszán hónappal kezdődik (a tavasszal); a polgári év kezdete a tisri hónap (ősszel).
A héberek hét ünnepét a vallási naptár első hét hónapjában tartották: az első három ünnepet (a páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe és az első zsenge ünnepe) niszánban, az első hónapban; a három utolsót (az újév – a kürtzengés ünnepe, az engesztelés napja és a sátoros ünnep) a hetedikben, a tisri hónapjában. Az első három és a három utolsó ünnep között ünnepelték a hetek ünnepét (pünkösdöt), ötven nappal az első zsenge bemutatása után.
A következő táblázat összehasonlítja a héberek vallási naptárát azzal, amit általában ma használnak.
Niszán (vagy Abib) – március–április
Ijjár (vagy Ciff) – április–május
Sziván – május–június
Tammuz – június–július
Ab – július–augusztus
Elul – augusztus–szeptember
Tisri (vagy Etamim) – szeptember–október
Markesván (vagy Bul) – október–november
Kiszlév – november–december
Tébet – december január
Sebát – január–február
Ádár – február–március
Átlag hat év után még egy külön hónapot iktattak be (második, vagy szökő Ádár hónap), mert a naptár a Hold, és nem a Nap járásához igazodott.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
