Gen 2:16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
Gen 2:17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz.
Gyakran elkerüli a hívők figyelmét ennek az egész rendelésnek a lényege és emiatt válnak törvénykezővé. Istennek az ember számára szóló üzenete nem a 17. verssel kezdődik, hogy mit ne csinálj, hanem azzal, hogy minden fáról bátran egyél. Ezt kell nagyon megérteni, hogy ha végig nézed a Bibliát, Isten mindig ad először. Azt mondja, hogy mindent ehetsz, vagy amit Pál mond: mindent szabad nekem. Ugyanaz a törvényadáskor, nem úgy keletkezett a törvény, hogy a rabszolgaságban ott voltak Gósen földjén, leszállt közéjük Isten dicsősége és megadta a törvényt, aztán kiszabadította őket. Először van a szabadulás, utána van a törvény, ami megtart a szabadságban.
Először van az áldás – minden fáról ehetsz, utána a parancsolat, ami megtart az áldásban. Isten belehelyezte az embert az Édenbe – gyönyörűség – és utána mellé lett téve egyetlen egy parancsolat, hogy ne egyél a jó és a rossz tudásának a fájáról, mert kikerülsz a gyönyörűségből.
Amikor Isten áldásait az általa rendelt módon veszed birtokba, akkor a gyönyörűségben maradsz, ahogy bejön az önakarat az átokkal, romlással találkozik az ember.
Isten először nem tilt, hanem enged, nem számon kér, hanem ad, nem az az üzenet, hogy mi mindent kell abbahagyni, hanem az, hogy miért térjél meg egy új megtérőnek. A keresztények sokszor állandóan erkölcsi üzeneteket adnak át a környezetükben élőknek, de egy szó nem esett arról, hogy mi a megváltás, mi az, amit Isten kínál neki. Ezt nem kell kiérdemelni.
Ez a másik csapda, hogy vannak olyan felekezetek, melyek azt mondják, hogy először alkalmassá kell válni a kegyelem elfogadására, de ez nem így van. Nem a kegyelem megszerzése, hanem a kegyelemben való megmaradás feltétele az erkölcsi parancsolatok megtartása. Ezek az erkölcsi parancsolatok a megmaradás útját mutatják. Nem a kegyelembe való belépésbe segítenek hozzá, hanem az azokban való megmaradásban.
Hack Péter
