(1,4) Az áldozó kézrátétele azt jelzi, hogy elfogadja és azonosítja magát áldozatával. A maga élete helyett hozza. Ez a kép a hívő keresztyén hitére utal, aki elfogadta az áldozatot, és azonosítja magát Krisztussal (Róm 4,5; 6,3-11). A hívő hit által igazul meg, és az ő hite tulajdoníttatik neki megigazításul, mert hit által azonossá teszi őt Krisztussal, aki meghalt, mint az ő bűnért való áldozata (2Kor 5,21; 1Pt 2,24).
(1,8) A tűz. Főként Isten szentségének kiábrázolása (Zsid 12,29).
Mint ilyen, Istent három módon fejezi ki:
(1) Önmaga kijelentésében és abban, ami kedves előtte (pl. 2Móz 3,2; 13,21; 1Pt 1,7); és
(2) ítéletben afölött, amit szentsége teljesen elítél (p1. 1Móz 19,24; Márk 9,43-48; Jel 20,15); és
(3) a megtisztításban (pl. Mal 3,2-3; 1Kor 3,12-14). A 3Mózesben a tűz az egészen égő-, az étel- és a hála (békéltető véres) áldozatnál csupán a kedves illatot munkálja, a bűnért való áldozatot pedig teljesen megemészti.
(1,9) A kedves illatú tűzáldozat Krisztust jelképezi az Ő tökéletes voltában és az Atya akarata iránti gyöngéd, odaadó szeretetében. A nem kedves illatú tűzáldozat viszont úgy jelképezi Krisztust, mint aki magára vette a bűnös teljes méltatlan voltát. Mindkettő helyettesítésről beszél. Az egészen égőáldozatban Krisztus helyettünk tette jóvá odaszánásunk hiányait, a bűnért és vétekért való áldozatban viszont engedetlenségünk miatt szenvedett.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
