Scofield: Mózes 2. könyve 20. fejezet

(20,1) A törvénnyel kapcsolatban hat fontos tényezőt kell figyelembe vennünk:
(1) a törvény eredete és forrása - Isten (2Móz 31,18; Apcsel 7,53);
(2) a törvényt Mózes és az angyalok közvetítették (Jn 1,17; Gal 3,19; Zsid 2,2);
(3) a törvény lényege -
(a) nem a kegyelem (Róm 10,5; Gal 3,10; Zsid 10,28);
(b) szent, igaz, jó és szellemi (Róm 7,12.14);
(c) teljes egység (Jak 2,10-11);
(4) a törvény hatása -
(a) minden embert bűnösnek nyilvánít (Róm 3,19),
(b) senkit sem igazít meg (Róm 3,20),
(c) nem tesz igazzá az életre (Gal 3,21),
(d) megnöveli a bűnt (Rám 5,20; 7,7-13; 1Kor 15,56), és
(e) Krisztusra nevelő mester (Gal 3,24);
(5) a hívő viszonya a törvényhez -
(a) nem a törvény mentette meg (Gal 2,21),
(b) nem él a törvény alatt (Róm 6,14; 8,4), hanem
(c) a kegyelemben áll és abban növekszik (Róm 5,2; 2Pt 3,18); és
(6) a törvényt csak Izráelnek adta Isten (2Móz 20,2). A tízparancsolat törvényeinek nagyrésze mindenfelé be van írva az ember szívébe, más régi nemzetek törvénykönyveiben megtalálhatók, és általános érvényűek.

(20,1) A törvényt háromféle módon kapta Izráel:
Szóbelileg. A 2Móz 20,1-17 tartalmazza a tízparancsolatot, ezt követik azok a törvények, melyek a héberek egymás közti viszonyát szabályozták (21,1-23,13), ehhez járultak az évenkénti három fő ünnep megtartására vonatkozó utasítások (23,14-19), és Kánaán meghódításával kapcsolatos rendelkezések (23,20-33). Ezeket a szavakat Mózes elmondja a népnek (24,2-8). Közvetlenül ezután Isten befogadta őket közösségébe a véneik személyében (24,9-11).
Azután Isten felhívta magához Mózest, hogy átadja neki a kőtáblákat (24,12-18). Ezután a történet két részre oszlik. Mózes fenn a hegyen csodálatos utasítást kap a szent sátorra, a papságra és az áldozatra nézve (25-31. fej.). Ezalatt a nép Áron vezetésével megtöri az első parancsolatot (32. fej.). A visszatérő Mózes széttöri az Isten ujjával irt kőtáblákat (31,18; 32,16-19).
A másik két táblát már Mózes vágta ki, és a parancsolatokat az Úr ismét felírta rájuk a saját kezével (34,1.28-29; 5Móz 10,4).

(20,13) A héber nyelv különböző szavakat használ az ölni fogalom kifejezésére. Az a különleges szó, amelyet e helyen használ, kimondottan gyilkosságot jelent, éspedig mindig szándékos emberölést.