Egy kis segítség
A Szentlélekben való alámerítkezés bibliai módja a következõ: elõször is annak a már megtért hívõnek, aki szeretne beteljesedni a Szellemmel, kérnie kell ezt imában az Atyától Jézus Krisztus nevében, majd hitben el kell fogadnia, hogy kérése meghallgatást nyert, mivel erre nézve egyértelmû ígéretek olvashatók a Szentírásban. Ezért szívét-lelkét – sõt az sem árt, ha száját is – megnyitva be kell fogadnia a Szent Szellem személyét bensõjébe, „innia kell” a Szellemet. Ebben segítségére vannak a szolgálattevõ lelkészek is, akik közben kézrátétellel imádkoznak ennek sikeréért – de a Szentlélek-keresztség megtörténhet az õ közremûködésük nélkül is, spontán, mint az elsõ pünkösdkor, vagy akár egyedül, otthon is. A Szent Szellemet kérõnek hite által kell elfogadnia, hogy a Szellem beköltözött a szívébe, testébe. Amikor ez a hit megszületett a szívében, már képes arra, hogy nyelveken szóljon.
Általános tapasztalat azonban a lelkészek között, hogy a racionalista-materialista európai kultúrában felnõtt emberek ilyenkor gyakran nehezen képesek eleinte megszólalni nyelveken. Jóllehet hisznek abban, hogy a Szent Szellem beléjük költözött, sõt gyakran érzik is ezt, a természetfölöttitõl a végsõkig elidegenedett civilizációs kultúrájuk miatt – amely képes ugyan gondolkodni a transzcendensrõl, ám nem tud a gyakorlatban együttmûködni azzal, mozogni benne – nem értik, „hogyan” is kellene nyelveken szólniuk.
Egyesek passzívan azt várják, hogy a Szellem totális uralmat vegyen a szájukon, nyelvükön, és „szólaljon meg” – helyettük – az õ hangképzõ szerveikkel. A Szentlélek-keresztség és a nyelvek adománya azonban nem „automatikus beszéd”, mint a spiritiszta médiumok vagy a pogány sámánok, varázslók transzállapotban, akaratukon kívül mondott szavai. Izrael Istenének Szelleme nem démon, aki leuralja az embert, és eszközként használja: a Szentlélekkel együtt kell mûködni hitben. A prófétálást jelentõ bibliai héber szó (hitnabbé) nyelvtani alakja is egészen pontosan „kölcsönösen, közösen együtt” végzett tevékenységre utal, részleteiben kibontva akár így is fordíthatnánk: „Istennel kölcsönösen egymást felindítva, együtt, közösen eksztatikus beszédet mond vagy eksztatikusan viselkedik” . Ugyanez áll a nyelveken szólásra is (amelyet a Szentírás egy helyen szintén a prófétálás tágabban értelmezett kategóriájába sorol): tévedés passzívan arra várni, hogy a Szent Szellem szóljon a számon keresztül. A Szentírás szerint „megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel 2:4). Azaz nem a Szent Szellem szólalt meg, hanem õk! – a Szellem pedig adta a szavakat. Kölcsönösen, közösen, egymást indítva kell együttmûködni a Szellemmel, nem pedig passzívan várakozni.
Ez ma sincs másként. Amikor valaki a Szellem vételekor már hitre jut abban, hogy Isten harmadik Személye örökre belé költözött, egyszerûen el kell kezdenie nyelveken szólni. Neki kell elkezdenie. De hogyan? – kérdezik ilyenkor sokan. Nos, ez annyira egyszerû, hogy nem is lehet elmagyarázni: mindössze a hitben kilépve el kell kezdenie nyelveken szólni! Neki kell hangot kiadnia, ezt nem fogja a Szellem megtenni helyette, neki kell ajkait és nyelvét mozgatnia, neki kell elkezdenie beszélni egy új, ismeretlen nyelven – a Szentlélek pedig a szavakat fogja adni.Ezen a ponton, amikor a transzcendencia a róla való beszéd helyett valóságos gyakorlattá válik, a materialista-racionalista európai értelem mélyen „megbotránkozik”: a „hit ugrását” ezúttal is, mint mindig, õrültségnek, értelmetlen butaságnak, ijesztõ esztelenségnek, megalázó és bolond gyerekességnek, mûveletlenségnek, közönséges halandzsázásnak, becsapásnak és minden hasonló rossznak érzékeli – éppen ezzel bizonyítva, hogy megtörtént a csoda: a hívõ kilépett végre a testi értelem kontrollja alól a természetfölöttibe. A nyelveken elõször megszólaló még maga is megpróbáltatásként élheti meg az értelmében hirtelen kitörõ háborút. Azonban, ha ekkor a hitben kitart, a szívére hallgat, és állhatatosan folytatja a nyelveken szólást, amíg az kis patakként utat vágva magának fokozatosan már széles folyamként árasztja el, akkor végül a természetfölötti léptékû békesség, öröm, szeretet, erõ, hit, remény, egészség olyan tengerére hajózik ki, amilyenrõl soha életében még csak álmodni sem mert volna, és nem gondolta, hogy ilyen egyáltalán létezhet: beteljesedett Szent Szellemmel.
