(27,1) A rézoltár a kereszt előképe, amelyen Krisztus, a mi egészen égő áldozatunk, „önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek" (Zsid 9,14).
(27,1) A fa, Krisztus ember voltának szimbóluma (lásd 2Móz 26,15 jegyzetét). A fa, mely rézzel volt bevonva, az áldozati tűz hatására bizonyára teljesen elszenesedett. Vö. Zsid 10,5-7.
(27,1) Hasonlítsd össze 2Móz 25,10-zel. Az égőáldozati oltár magassága kétszerese volt a frigyládáénak. Az engesztelés nem csupán megszabadít, hanem megdicsőíti Istent (Jn 17,4).
(27,2) Hasonlítsd össze 4Móz 21,9-cel, lásd annak jegyzetét, és vö. Jn 3,14-et Jn 12,31-33-mal, ami bizonyítja, hogy a réz annak a jelképe, ahogy Isten kijelenti magát az ítéletben.
(27,9) A sodrott len (fehér gyolcs) általában a személyes megigazultság jelképe (lásd 2Móz 26,1 jegyzetét), és a pitvar függönyei az igazságosságnak arra a mértékére emlékeztetnek, amelyet Isten megkíván azok részéről, akik a saját igaz voltuk révén akarnak hozzá közeledni. Krisztus, képletesen szólva, a Lk 10,25-28-ban föltette a pitvar függönyeit. Az egyedüli út a közeledésre a „kapun" keresztül vezetett (2Móz 27,16. v. és jegyzete) (Jn 10,9). A pitvar függönyei elzárták az utat mind az önigaz ember, mind a nyilvánvaló bűnös előtt, mert ez a függöny több mint két méter magas volt (2Móz 27,18. v.).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
