Scofield: Mózes 2. könyve 33. fejezet

(33,7) Ez a sátor csak ideiglenesen volt az imádat helye, és nem tévesztendő össze azzal a sátorral és a berendezéssel, amelynek leírását a 2Móz 25,1-31,11-ben találjuk. Ez utóbbinak az elkészítéséről szóló tudósítás - amelynek építését és berendezését az Úr részletesen meghatározta Mózes előtt - a 36. fejezettel kezdődik. Befejezéséről a 40,33 beszél.

(34,6) Úr (héberül JHVH).
(1) Az „Úr" elsődleges értelme (melyet Jahvenak vagy Jehovának ejtettek a héberben): az Önmagában létező, amit 2Móz 3,14 így fejez ki: „Vagyok, aki vagyok", tehát az Örök Vagyok (Jn 5,26).
(2) Jellemző, hogy a Jahve név a Szentírásban először az ember teremtése után fordul elő. „Es mondta Isten (Elohim): Teremtsünk embert a mi képünkre" (1Móz 1,26); de amikor az 1Móz 2-ben az ember lépett az előtérbe és uralkodóvá lett a teremtés fölött, akkor az Úr Isten (Jahve Elohim) az, aki cselekedett (1Móz 2,4 kk.). Ez világosan jelzi az Istenségnek különleges viszonyát az emberrel, az Ő Jahve jellemvonásában, és ezt az egész Szentírás hangsúlyozza.
(3) A Jahve név kifejezetten a megváltással kapcsolatos neve az Istenségnek. Amikor a bűn bejött a világba, és az embernek megváltásra lett szüksége, akkor a Jahve-Elohim kereste a bűnös embert (1Móz 3,9-13), és bőrruhába öltöztette őt (1Móz 3,21); gyönyörű előképe ez annak az igazságosságnak, amelyről az Úr Isten az engesztelő áldozatban gondoskodott (Róm 3,21-25). Isten akkor jelentette ki először határozottan önmagát az Ő Jahve nevén, mikor meg kellett szabadítania szövetséges népét Egyiptomból (2Móz 3,13-17). Jahve lényének megváltói jellemvonásai akkor lépnek előtérbe, mikor azokra a bűn miatt és az ember üdvössége érdekében szükség van. Ezek: (a) Isten szentsége (3Móz 11,44-45; 19,1-2; 20,26; Hab 1,12-13; (b) gyűlölete és ítélete a bűnnel szemben (5Móz 32,35-42; vö. 1Móz 6,5-7; 2Móz 34,6-7; Zsolt 11,5-7; 66,18); (c) szeretete a bűnös iránt és ennek megváltása, de mindig az igazságosság fenntartásával (1Móz 3,21; 8,20-21; 2Móz 12,12-13; 3Móz 16,2-3; Ézs 53,5-6.10). Jahve általi megváltást áldozat nélkül nem ismer a Szentírás.
(4) Az Úr jellegzetes neve az Istenségnek az Izráellel kötött szövetségben is (2Móz 19,3; 20,1-2; Jer 31,31-34).
(5) Úr Isten (héberül Jahve-Elohim) első az összetett istennevek között.
Az Úr Isten név főként a következő esetekben fordul elő:
(1) Istennek az emberrel való kapcsolatában
(a) mint Teremtő (1Móz 2,7-15);
(b) mint erkölcsi tekintély az ember fölött (1Móz 2,16-17);
(c) mint az ember földi viszonyának meghatározója és kormányzója (1Móz 2,18-24; 3,16-19,22-24); és
(d) mint az ember megváltója (1Móz 3,8-15.21).
(2) Istennek Izráellel való kapcsolatában (1Móz 24,7; 28,13; 2Móz 3,15.18; 4,5; 5,1; 7,5 stb.; 5Móz 1,11.21; 4,1: 6,3; 12,1 stb.; Józs 7,13.19-20; 10,40.42; Bír 2,12; 1Sám 2,30; 1Kir 1,48; 2Kir 9,6; 10,31; 1 Krón 22,19; 2Krón 1,9; Ezsd 1,3; Ézs 21,17).
(6) Istennek megváltói kapcsolatában az emberhez, többször előfordul a Jahve név különböző összetételben, melyekben kijelenti Önmagát, mint aki betölti az ember minden szükségét az elveszett állapotától kezdve mindvégig. Ezek az összetett nevek a következők:
(a) Jahve-jire „az Úr gondoskodik" (1Móz 22,13-14), azaz gondoskodik az áldozatról.
(b) Jahve-rafa, „az Úr a te gyógyítód" (2Móz 15,26). A szövegösszefüggés szerint itt fizikai gyógyításról van szó, de mélyebb értelemben magában foglalja a szellemi gyógyulást is.
(c) Jahve-nisszi, „az Úr az én zászlóm" (2Móz 17,8-15). Az összefüggés megmagyarázza ezt a nevet. Az ellenség Amálek, a test képe; annak a napnak harca a Gal 5,17-ben foglaltakat ábrázolja ki, a szellem harcát a test ellen. Ebben a küzdelemben csak Isten segítségével lehet győzni.
(d) Jahve-salom, „az Úr a békességünk" vagy „az Úr küldjön békességet" (Bír 6,24). Ebben a fejezetben Jahve majdnem minden tulajdonsága kifejezésre jut. Jahve gyűlöli és megítéli a bűnt (1-5); Jahve szereti es megmenti a bűnöst (7-18); de csak áldozat által (19-21; vö. Róm 5,1; Ef 2,14; Kol 1,20).
(e) Jahvecidkénu, „az Úr a mi igazságunk" (Jer 23,6). Jahvenak ez a neve olyan próféciában fordul elő, mely Izráel helyreállításáról és megtéréséről jövendöl. Akkor Izráel így üdvözli ujjongva Őt, mint Jahve-cidkénu, „Az Úr a mi igazságunk".
(f) Jahve-sammá, „Ott van az Úr" (Ez 48,35). Jahvenek ez a neve azt jelenti, hogy az Úr állandóan az Ő népével lesz (2Móz 33,14-15; IKrón 16,27.33; Zsolt 16,11; 97,5; Mt 28,20; Zsid 13,5). Az ÓSZ-ben fel vannak jegyezve az Úrnak olyan cselekedetei, melyek több esetben hasonlóak azokhoz, amit Jahvenek összetett nevei kifejeznek, de amelyek voltaképpen nem összetett nevek (pl. Zsolt 23,1; 27,1; 28,1; vö. Zsolt 61,4-5; 62,7-8).