(4,3) A bűnért való áldozat Krisztus előképe, aki magára vette a hívő bűneit, és teljességgel elfoglalta a bűnös helyét, annak helyébe állt, és nem úgy, mint a jóillatú áldozatnál, ami a saját tökéletességében jelképezi Őt. Ezen kívül Krisztus halálának a kijelentése is, ahogy azt Ézs 53; Zsolt 22; Mt 26,28; 1Pt 2,24; 3,18-ban látjuk. De figyeljük meg, hogy annak, „aki bűnné lett értünk", szent volta érintetlen marad (3Móz 6,24-30; 2Kor 5,21). A bűnért való áldozatok engesztelést szerző, helyettesítő és kielégítő áldozatok voltak (3Móz 4,12.29.35. versek), és mint helyettesítő áldozatok, eleget tettek a törvény követeléseinek.
(4,12) Vö. 2Móz 29,14; 3Móz 16,27; 4Móz 19,3; Zsid 13,10-13-mal. Az utolsó igehely magyarázza meg ennek értelmét. A „tábor" a júdaizmust jelenti - a formaságok és szertartások vallását. „Jézus is, hogy megszentelje (Isten számára elkülönítse) az Ő tulajdon vére által a népet, a kapun - a templom kapuján, a város kapuján, tehát a zsidó vallási és polgári életen - kívül szenvedett" (Zsid 13,12). De hogyan tud ez megszentelni vagy elkülöníteni egy népet? „Menjünk ki tehát őhozzá - a júdaizmusból akkor, a törvényeskedő kereszténységből ma, abból a vallásosságból, mely tagadja Krisztust, mint a mi bűneinkért való áldozatot -, az Ő gyalázatát hordozva" (Zsid 13,13). A bűnért való áldozat, amelyet a táboron kívül égettek el, Krisztus halálának ezt az oldalát jelképezi. A kereszt új oltár lett egy új helyen, ahol a megváltottak érdemtelenül bár, de összegyülekezhetnek, hogy mint hívő szent papság szellemi áldozatot vigyenek Isten elé (Zsid 13,15; 1Pt 2,5). A bűnáldozati állatok testét a táboron kívül égették el, nem mintha ez méltatlan lett volna a szent táborhoz, hanem inkább azért, mert a szentségtelen tábor alkalmatlan volt a szent bűnáldozat számára.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
