Egy evangéliumi plakátmisszió úgy akarta felhívni a figyelmet a mai ember súlyos bajára, hogy olyan plakátokat ragasztott ki, amelyeken e világ sok földi java volt látható: halomnyi pénz, tévékészülék, új lakberendezési tárgyak, ragyogó autó, drága ruhák, szép nyaralóhely stb. Ezek fölé a dolgok fölé nagy betűkkel odaírták a „Gazdasági csoda" kifejezést (e szavakkal jelölték a második világháború utáni első húsz év gazdasági fellendülését; ma általában fogyasztói vagy jóléti társadalomról beszélünk).
A „Gazdasági csoda" utolsó betűjét, az „a"-t pirossal áthúzták, az „o"-ra tettek két hosszú ékezetet, és így a „Gazdasági csőd" kifejezés jelent meg. Ezzel azt akarták kifejezésre juttatni, hogy a modern ember külsőleg ugyan gazdag, de belsőleg koldusszegény és elveszett. Minél inkább hajszolja a földi javakat, annál elégedetlenebb és boldogtalanabb lesz.
„Szép s jó éltet, tisztességet milliónyi szív keres, ó de mind a bűnbe téved, mind oly árva, oly üres" – mondja joggal a költőnő. Az embereknek külsőképpen még sohasem ment ilyen jól, mint a jelen korban. De még sohasem voltak ilyen rosszak és istentelenek, mint a mostani napokban. Bár egy harmadik világháború sötét felhői ott tornyosulnak a világpolitika horizontja fölött, a világi ember csak a saját jólétével törődik. Összeszorul az ember szíve, amikor bel- és külföldi evangélizációs útjai során azt kell látnia, hogy ez a materialista evilági szellemiség milyen mélyen benyomult az Úr Jézus Gyülekezetébe is. Sok hívő ember ugyanannyira a világhoz ragaszkodva él, mint a hitetlenek. Megelégszenek a vasárnapi istentisztelettel, olykor elmennek egy-egy evangélizációs alkalomra. Adakoznak is alkalomadtán valamennyit, és úgy vélik ezáltal keresztények. De milyen csekély az imaalkalmak látogatottsága, mennyire elhanyagolják a bibliaolvasást, milyen kevés időt és szeretetet fordítanak a hívő testvéreikre!