2011. augusztus 14., vasárnap

Scofield: Mózes 2. könyve 31-32. fejezet

(31,3) Az a különleges képesség, amit Bésáléel kapott a Szent Szellem által, nem csupán kézügyességből állt, hanem szellemi bölcsességet és értelmet is jelentett, melyek nélkülözhetetlenek a művészeteknél. Minden művészi hajlam Isten ajándéka (Jak 1,17). Ő, aki „megékesíti az eget" (Jób 26,13), az embert is műértő képességgel teremtette, de ez is, mint minden más emberi képesség, megromlott a bűneset által.

(32,10) Isten próbára tette Mózest, mikor felajánlotta neki, hogy utódait teszi nagy néppé Izráel helyett. Teológiai szempontból Isten korlátlan akaratának fényében kell nézni az ilyen jellegű próbát, amely egyedüli alapja minden emberi elhatározásnak. Mózes számára ez valóságos próbatétel volt, bár Izráel javasolt eltörlése nem volt Isten tervében, amit az Ábrahámmal kötött szövetségből és többek közt Júdának tett ígéretéből (1Móz 49,10) is láthatunk. Hasonlóképpen Krisztus is az evangéliumokban felajánlotta önmagát, mint királyt, Izráelnek, bár elvetésének és kereszthalálának meg kellett előznie a dicsőséges királyságot, „Isten elvégzett tanácsából és rendelkezéséből" (Apcsel 2,23).