Scofield: Mózes 3. könyve 2. fejezet

(2,1) Az ételáldozat:
(1) a lisztláng (finomliszt) Krisztus jellemének egyenességéről és kiegyensúlyozottságáról beszél, tökéletes jellemében nem volt sem szertelenség, sem hiányosság;
(2) a tűz szenvedés által való megpróbáltatásáról beszél, mégpedig egészen a halálig;
(3) a tömjén élete jó illatáról Isten előtt (lásd 2Móz 30,34 jegyzetét);
(4) a kovász hiánya arról beszél, hogy Ő az „Igazság" (Jn 14,6, vö. 2Móz 12,8);
(5) a méz hiánya – Ő nem csupán természetes kedvességgel rendelkezett, ami kegyelem nélkül is ott lehet az emberben;
(6) az olajjal elegyítés arról beszél, hogy Krisztus a Szent Szellem által született (Mt 1,18-23);
(7) a ráöntött olaj a Szent Szellem által bemerített (megkeresztelt) Krisztusról beszél (Jn 1,32; 6,27);
(8) a kemence Krisztus láthatatlan szenvedését, belső tusakodását példázza (Mt 27,45-46; Zsid 2,18);
(9) a serpenyő a külsőleg is látható szenvedéseiről (pl. Mt 27,31) és a só (10) Isten igazságának éles voltáról beszél, amely megakadályozza a kovász működését.