Aki az ő kezét az eke szarvára veti és azokra néz, amelyek mögötte vannak, nem alkamatos az Istennek országára (Lukács 9,62).
Láttam most álmomban, hogy az ember futni kezdett; de még nem volt messze kunyhójától, midön neje és gyermekei ezt észrevéve, kiabáltak utána, hogy forduljon vissza (Luk 14,28), de az ember befogta fülét s tovább futott, így kiáltozva: élet, élet, örök élet! – hátra sem tekintett, hanem sietve ment a rónaságon tova.
A szomszédok is kijöttek, hogy őt lássák (Jer 20, 10.) s midőn elfutott, kicsúfolák némelyek, mások fenyegeték, majd még mások utána kiabáltak, hogy térjen vissza; kettő közülük elhatározá,, hogy erővel visszahozzák, ezek egyike Makacs, másika Hajló nevet viselt.
Az ember azonban már jó darabot elhaladt, de miután elhatározták, hogy utána mennek s ezt teljesítették is, rövid időn utolérték. Ekkor így szólott az ember: szomszédok, miért jöttök utánam? ők így feleltek: hogy rávegyünk, hogy velünk visszatérj; de ő ekképpen válaszolt: ez semmi esetre meg nem történhetik; ti Romlás városában laktok, mely jól tudom, hogy az én születési helyem is, és itt ti előbb utóbb meghalva, sokkal mélyebbre fogtok alásüllyedni, mint a sír, s oly helyre, mely tűz és kénkővel lobog, – hagyjatok nekem békét, jó szomszédok, s jöjjetek inkább ti is velem.
Mit, mondá Makacs, elhagyjuk barátainkat, s hátat fordítsunk minden vigasznak? Igen, viszonzá Keresztyén – mert ez volt a neve, – mivel mindazok, amikről lemondtok, nem érdemesek, hogy csak hasonlításba is tétessenek azoknak legcsekélyebbjével, miket én óhajtok élvezni (2Kor 4,18), s ha velem akartok jönni, éppoly jól jártok mint én; mert ott, hova én megyek, több van mint elég, jertek tehát s győződjetek meg szavaim igazságáról.
Makacs. Mily dolgok azok, melyeket te keressz, hogy az egész világot is elhagynád elérésükért.
Keresztyén. Én egy elveszhetetlen, meg sem mocskolható örökséget keresek, mely mennyekben tartatik (1Pét 1,4) s azoknak jut a meghatározott időben részül, kik komolyan igyekeznek utána. Íme, itt könyvemből olvashatjátok, ha kedvetek van.
Makacs. Ej! el könyveddel, akarsz-e velünk visszatérni vagy sem?
Keresztyén. Nem, én nem, mert kezemet az eke szarvára vetettem (Luk 9,62).
Makacs. Jöjj Hajló szomszéd, forduljunk vissza s térjünk nélküle haza; van az őrült embereknek egy neme, kik, ha egyszer valami bogaruk van, bölcsebbeknek hiszik magukat, hogynem mint hét bölcsek, kik az okosságra intenek (Péld 26,16).
Hajló. Nem kell mindjárt csúfolkodni! ha mindaz, mit jó Keresztyén mond, való, akkor azon dolgok, mik után ő igyekszik, csakugyan jobbak, mint melyekkel mi bírunk. Én hajlandó volnék szomszédommal menni.
Makacs. Hogyan – neked is elment az eszed? fogadd el a tanácsot s jöjj vissza. Ki tudja, hova fog még vezetni ez a vízeszű ember. Legyen eszed s térj vissza, térj vissza.
Keresztyén. Nem, nem! Sőt te is tarts inkább Hajló szomszédoddal. Mert azon dolgok, mikről én szólok, biztosan elérhetők, sőt azoknál még felségesebbek is. Ha nem hiszel nekem, olvasd e könyvet, s meg fogod látni, hogy az abban mondottak igazsága annak vérével van megerősítve, aki készítette (Zsid 9,17–24.).
Most hát Makacs szomszéd, így szólott Hajló, kedvem kezd kerekedni, s szándékom elmenni ezen jó emberrel és sorsomat vele megosztani. De édes úti társam, ama kívánt hely útját tudod-e?
Keresztyén. Egy Evangelista nevű ember utasított, hogy azon szoros kapu felé siessek, mely előttünk látszik, hol folytatandó utunkra nézve tudomást szerezhetünk.
Hajló. Jer édes szomszéd, menjünk! – s így együtt mind a ketten elmenének.
És én, mondá Makacs, én ismét visszatérek házamba. Ily eltévelyedett rajongóknak útitársa nem akarok lenni.
