Scofield: Mózes 3. könyve 1. fejezet

(1,3)
Az égőáldozat
(1) Krisztus előképe, aki önmagát áldozta föl ártatlanul Istennek, készen arra, hogy az Atya akaratát még a halálban is teljesítse;
(2) engesztelést szerez, mert a hívőben nem volt meg ez a készség az Atya akaratának teljesítésére;
(3) helyettesítő áldozat (4. v.), mert Krisztus azt a bűnös helyett végezte el. A büntetés gondolata azonban itt nem kerül előtérbe (Zsid 9,11-14; 10,5-7; vö. Zsolt 40,7-9; Fil 2,8). A 3Móz 1,3-5 kiemelkedő szavai: „égőáldozat", „éppel", „kedves legyen" és „engesztelést szerezzen."
Öt állat volt alkalmas áldozatra:
(1) A szarvasmarha vagy bika, amely Krisztust mint türelmes és kitartó szolgát jelképezi (Zsid 12,2-3), aki „engedelmes volt halálig" (Ézs 52,13-15; Fil 2,5-8). Ez az áldozata helyettesítő áldozat, mivel mi engedetlenek voltunk.
(2) A juh (bárány) vagy kos, amely Krisztus előképe, aki ellenállás nélkül odaszánta magát a kereszthalálra (Ézs 53,7; Apcsel 8,32-35).
(3) A kecske a bűnöst példázza (Mt 25,33.41-46), és mint áldozat Krisztus előképe, aki „a bűnösök közé számláltatott" (Ezs 53,12; Lk 23,33). Isten Őt, „aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" (2Kor 5,21). Istennek szent Fia „átokká lett értünk" (Gal 3,13), mikor a keresztfán függött.
(4-5) A gerlice és a galamb természetes előképei a gyászoló ártatlanságnak (Ézs 38,14; 59,11; Mt 23,37; Zsid 7,26). Kapcsolatban vannak a szegénységgel a 3Móz 5,7 és 12,8-ban, és Őróla szólnak, aki szegénnyé lett értünk (Lk 9,58). A szegénység útja akkor kezdődött, amikor megüresítette magát a dicsőségből, amely az övé volt, mielőtt testté lett, s ez az út az áldozatában végződött, miáltal mi meggazdagodtunk (2Kor 8,9; Fil 2,6-8; vö. Jn 17,5). Az Emberfiának, Jézus Krisztusnak áldozata a szegény ember áldozata lett (Lk 2,24; 1Tim 2,5-6; vö. Zsid 9,26; 13,15).
Az áldozatok különböző fokozatai megvizsgálják, hogy mennyire értettük meg Krisztus egyetlen keresztáldozatának különböző oldalait. Az érett kereszténynek látnia kell a megfeszített Krisztust mindezekből a szempontokból.