(16,6) Az engesztelés.
E szó bibliai használata és értelme erősen eltér a szó teológiai értelmezésétől. A teológia szerint ez a szó Krisztus egész áldozati munkáját és megváltó művét magában foglalja. Amit a magyar Biblia az ÓSZ-ben engesztelés szóval fordít, a héberben azt jelenti: „befedez", „beborít". Az engesztelés tehát nem a héber szó fordítása, hanem pusztán teológiai fogalom. A keresztet megelőző időkben végzett lévita áldozatok - előre tekintve a keresztre - befedezték Izráel bűneit, de nem törölték el azokat (Zsid 10,4). Az ÓSZ idején elkövetett bűnöket (melyeket elfedeztek a lévita áldozatok) Isten „elnézte" (Róm 3,25), de Isten igazságosságának ez az elmellőzése nem jelentett végleges elégtételt mindaddig, míg azok Jézus Krisztus keresztjén, az Ő „engesztelő áldozatában" elintézést nem nyertek. Lásd: Engesztelés (Róm 3,25 jegyzetét). A kereszt hozott teljes és tökéletes megváltást, és nem a lévita áldozatok. Az ÓSZ-i áldozatok csak arra voltak alkalmasak, hogy Isten kitartson egy vétkező nép mellett, hiszen minden áldozat a keresztről beszélt. Az áldozó ezzel tett bizonyságot arról, elismeri, hogy méltó a halálra, és hitét is kifejezésre juttatta; Isten számára pedig az eljövendő "jók" árnyéka volt ez, amelynek valósága Krisztusban teljesedett be.
(16,18) Ennek beteljesedése Izráel számára még hátra van; hiszen Krisztus, a főpap még a szentek szentjében van. Amikor azonban kijön régi népéhez, akkor ez a nép megtér és megújul (Róm 11,23-27; vö. Zak 12,10-12; 13,1; Jel 1,7). Ma, a Gyülekezet korában a hívők, mint szent papság, beléphetnek hozzá a szentek szentjébe (1Pt 2,9; Zsid 10,19-22).
(16,30) Az engesztelés napja a héber naptár legfontosabb egynapos ünnepe volt. Gyakran egyszerűen így is nevezik: „a nap", modern héber kifejezéssel „Jom kippur".
A 31. vers szerint a „teljes nyugalom napja" vagy „a szombatok szombatja" ez a nap. A főpap csak ezen a napon mehetett be a szentek szentjébe (2Móz 30,10; vö. Zsid 9,7-8 ), és a népnek csak ezen a napon mondták, hogy sanyargassa meg magát (3Móz 16,29. v.). Az, hogy a főpap háromszor lépett be a szentek szentjébe és hétszer hintette el a bűnért való áldozat vérét a kegyelmi szék előtt, hangsúlyozza az áldozat fontosságát. Ezen a napon az egyik bakot megölték, a másikat pedig (Azázelért) elküldték a pusztába, és ez a bűn félretételének két oldalát jelképezi. Lásd 4Móz 29,7-11.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
