Az egyik ajtónálló egy fiatal arab nőt hozott a mikrofonhoz. Ez a fiatal nő azért jött Amerikába, hogy a szemét operáltassa meg. Holnap kellene bemennie a kórházba, és egy ismerőse elhozta ide. Most tökéletesen lát. Igazán tökéletes? – kérdezte miss Kuhlman a sötétbőrű fiatal nőt.
Igen – mondta az, láthatólag válogatva a szavak között és idegen kiejtéssel beszélt. Vérrög volt a látóidegemen, de most tökéletesen látok. Nem értem, mi történt? Miss Kuhlman egy másik, az emelvényen álló orvost kérdezett meg, dr. Viola Frymant, és kérte, hogy vizsgálja meg a beteget. Az gyorsan megvizsgálta, majd hátralépett és feltartotta az ujjait, hogy számolja meg. A látás most láthatólag normális – szólt dr. Frymann. – Rendes körülmények között a vérrög nem tisztul el a látóidegről.
Egy középkorú férfi Washington államból bizonyságot tett, hogy a hátgerinccsontjába valami infekció belerágta magát, és három hónappal azelőtt eltávolították egy porcát. Elmondta, hogy nagy fájdalmai voltak a szolgálat kezdetekor, de azonnal meggyógyult, mikor miss Kuhlman kijelentette, hogy valaki gerincbajából meggyógyult. Megmutatta hogyan képes meghajolni és kinyújtózni minden irányba könnyedén.
Dr. Biery kommentált: Ami ezzel az emberrel történt, orvosilag lehetetlen. Ha egy porcot eltávolítanak, minden mozdulat szörnyű fájdalmat okoz. Ezt csak Isten teheti meg.
Öregecske férfi lépett a mikrofon elé. Láthatólag küzdött, hogy leplezze felindultságát. „Harminc éve már, hogy nagy fájdalmak nélkül nem bírtam nyelni. Most meggyógyultam.” Hogy történt ez? – kérdezte miss Kuhlman – és mikor? Úgy egy órával ezelőtt – vallotta be az ember. De nem mertem szólni, mert attól féltem, hogy a fájdalom visszatér. De elmúlt, és én beszélni és nyelni is tudok fájdalom nélkül. Mi az ön foglalkozása?
Most már visszavonultam – mondta a férfi remegve a meghatottságtól – de orvos voltam több, mint negyven évig. Fiatal háziasszony volt soron. Sírt. Mi a baj? – kérdezte miss Kuhlman. Fel kell hagynom a dohányzással – zokogta. Dohányzással? – mondta miss Kuhlman zavartan. Nem mondtam semmit a dohányzásról. Sohase prédikálok a dohányzásról, ön mégis abba akarja hagyni. Miért? Mert tiszta akarok lenni – mondta a nő. De nem tudom abbahagyni. Kutatott a kis táskájában és elővett egy csomag összemorzsolt cigarettát. Letette a beszélő-asztalra. Ne tegye ide azt a dolgot – mondta miss Kuhlman mosolyogva. Dobja a földre, ahol a helye van. Isten elveszi a kívánságot iránta mostantól kezdve. Mindkét kezét a nő fejére tette és imádkozni kezdett: Drága Jézus, töltsd be ezt a kedves személyt szereteteddel és erőddel, hogy többé ne kívánja a dohányzást – a nő térdei megcsuklottak és a földre hanyatlott. És így ment
tovább.
Ez a férfi egy metodista gyülekezeti munkás – jelentette miss Kuhlman és egy jól öltözött középkorú férfit mutatott be, aki mellette állt az emelvényen. – Volt bátorsága idejönni és azt mondta: Miss Kuhlman, életemben és szolgálatomban nincs meg a Szent Szellem ereje. Kérem, imádkozzék, hogy elnyerjem. – Ezzel elkezdett imádkozni és a férfi a padlóra esett. Ez Isten ereje – mondta miss Kuhlman. Én nem csinálhatok semmit az ilyen dolgokkal, ez a Szent Szellem hatalma. Ha vannak itt más hasonló szolgálatban levők, akik szolgálatukban a Szellemből többre vágynak, jöjjenek előre. Azonnal voltak, akik mozgolódni kezdtek a helyükön és előrementek az emelvényre. Voltak, akik munkaruhában voltak, másoknak egyházi öltönyük volt. Sokan inkognitóban ültek a kongregációban, félve, hogy felismerik mivoltukat, de most, mivel szerették volna elnyerni Isten erejét, az emelvény megtelt papokkal.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
