(25,10) A frigyláda (a szövetség ládája) hosszú története a Sínai-hegynél kezdődik, ahol azt elkészítették. Létezésének egész ideje alatt benne voltak a törvénytáblák (1Kir 8,9) és egy ideig a mannás aranykorsó és Áron vesszeje is (Zsid 9,4). A láda általában a szent sátorban a szentek szentjében állt. Az izráeliták vándorlásának ideje alatt a papok vagy a Lévi törzséből való kehátiták hordozták (4Móz 3,30-31). Miután Salamon fölépítette a templomot, ott helyezték el (1Kir 8,6-9). A frigyláda elkísérte Izráel fiait pusztai vándorlásuk során; Jerikónál a seregük élén járt (Józs 6). A láda gyakori említése a Szentírásban, bizonyítja nagy fontosságát Izráel számára (4Móz 3,31; 10,33; Józs 3,3-17; 6,4; Bír 20,27; 1Sám 3,3; 4,1-11; 5,1-11; 6,1-21; 7,1-2; 2Sám 6,2-17; 7,2; 15,24-29; 1Kir 8,1-21).
A szent sátor eszközeinek leírása a frigyládával kezdődik, amely mint már említettük, a szentek szentjében állt; mivel Isten Önmagából indul el, amikor kijelenti magát, és kifelé, az emberek felé végzi munkáját, az imádók viszont, mikor Istenhez közelednek, önmagukból indulnak el Isten felé, a szentek szentjéhez közeledve. Ezt a rendet követik a lévitai áldozatok (3Móz 1-5). Istenhez közeledve az ember először a rézoltár elé jut, amely a kereszt előképe, ahol az ítélet tüze engesztelést szerez.
(25,30) A szent kenyér Krisztus előképe, Ő Isten kenyere, a hívő keresztyén életének táplálója, aki a királyi papság tagja (1Pt 2,9; Jel 1,6). A Jn 6,33-58-ban Urunk inkább a mannáról beszél, arról a táplálékról, „mely a mennyből száll alá", de szavaiban összefoglalja a kenyér minden jelképes értelmét. A manna az életet adó Krisztus; a szent kenyér az életet fenntartó Krisztus. A szent kenyér Krisztusnak képe, aki a „gabonamag" (Jn 12,24), mely a szenvedés malmában őrlődik (Jn 12,27) és az ítélet tüzébe kerül (Jn 12,31-33). Mi, mint papok, hit által belőle táplálkozunk, aki mindezt elviselte helyettünk és értünk. Ez az, mikor Krisztusról elmélkedünk, ahogy erre minket a Zsid 12,2-3 felszólít.
(25,31) A gyertyatartó Krisztusnak, a mi világosságunknak előképe (Jn 1,4.9; 8,12; 9,5), mely a hét Szellem erejének teljességében fénylik (Ezs 11,2; Zsid 1,9; Jel 1,4). A természetes világosság ki volt rekesztve a szent sátorból. Vö. 1Kor 2,14-15.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
