Ma minden csík csukának tartja magát és minden szamár azt gondolja, hogy ő a királynő istállójába való. Minden gyertya azt gondolja, hogy ő a Nap. Borzasztó buta ember az, aki azt hiszi, hogy hencegését és fecsegését mindenki elhiszi, ha a legszebb ruhájában és üres fején divatos kalappal megjelenik. A piperkőcök, akik a legújabb divat szerint öltözködnek, előkelő uraknak tartják magukat. De csak ők! A táncmesterek és a szabók jól értenek ahhoz, hogy egy ilyen gézengúzt felöltöztessenek, de a semmiből ők sem tudnak férfit csinálni. Átfesthetik a malomkövet ezerszer is, de sajt nem lesz belőle.
Ha valaki kocsmába viszi a pénzét s a kocsmáros üdvözléséről: „Isten hozott kedves barátom", azt gondolja, hogy ez megtiszteltetés számára, az az ember együgyű és buta, mert itt is fennáll a szabály:
„Kinek pénze van vehet, Kinek pénze nincs mehet."
A róka a sajtot, nem pedig az ágon ülő varjút csodálta. A csalétket nem azért teszik a csapdába, hogy az egeret hizlalja, hanem hogy megfogja. Nem azért rakunk tüzet, hogy a kecsegének melege legyen, hanem hogy azt megsüssük. A kocsmákat nem azért tartják nyitva, hogy az emberek jólétét szolgálják - s ha mégis e szándékból nyitották volna, céljukat minden bizonnyal eltévesztették. Rossz kút az, amelybe vizet kell önteni s rossz barát a kocsma, mert mindent elnyel s nem hagy semmit sem maga után, csak fejfájást. Aki azokat nevezi barátainak, akikkel együtt ihat órák hosszat a kocsmában, az ostoba és tudatlan.
A különböző nevű kocsmák, mint pl. „Vörös oroszlán", „Aranysas" és „Fekete medve", mind ragadozó vadállatok s épp ezért érthetetlen előttem, miért mennek oly sokan önként karmaik és éles fogaik közé.
Az iszákosok ne csodálkozzanak azon, ha kinézésük bamba, zsebük üres, és nincs két gramm bölcsesség a fejükben. Épp úgy várhatnak körtét szilvafától, mint a rendetlen életmódtól jó egészséget és jólétet. Akik a kocsmában keresik szerencséjüket, olyanok, mint akik fára másznak, hogy arról halat szedjenek. Egész eszük belefér egy tojáshéjba, mert különben nem lennének olyan ostobák, hogy ott keressenek vigasztalást, ahol épp oly kevésbé található, mint tehén a varjúfészekben. A tolvajok és a naplopók oly sokan vannak, mint egerek a kukorica-padláson.
A butaság igazi bizonyítékai: kölcsönadott esernyőt visszavárni - valakivel jót tenni, s ezért viszontszolgálatot remélni, ha szükség lesz rá - abban reménykedni, hogy a nőket el lehet hallgattatni - megpróbálni mindenkit kielégíteni - hinni, abban, hogy a rossz nyelvek valaha jót is fognak mondani rólunk, vagy azt gondolni, hogy a puszta hallásból megismerjük a dolgok lényegét. Azok, akik ismerik a világot, nem bíznak benne, és ha mégis bíznak, akkor igen együgyű emberek, mert épp így lehet bízni a lópatkó szerencséjében, vagy egy kutya fogában. Aki másokban bízik, bajba jut. Aki üzletét segédekre, birtokát tiszttartókra vagy szolgákra bízza és azt várja, hogy azok érdekeit jól képviseljék, az nagyon tudatlan ember. Az egér tudja, mikor nincs otthon a macska és a szolgák is tudják, amikor nem látja őket a gazdájuk. Alig fordul el a gazda, máris alábbhagy a legények buzgólkodása. A saját magam munkája és személyes felügyeletem a legjobb szolgák a birtokon. Azok, akik az ágyban lustálkodnak és arra számítanak, hogy munkájuk magától megy előre, azok nagyon tudatlanok.
Ha egy fiatal hölgyet látok - fején virágoskerttel őt magát meg valóságos illat-felhőben úszva -, amint fejét ide-oda mozgatva azzal tetszeleg magának, hogy mindenkit megigéz, akkor biztos vagyok abban, hogy ez a nő ostoba. Értelmes emberek nem kalaptartót vagy mozgó illatszerboltot vesznek feleségül, hanem olyan értelmes nőt keresnek, aki rendesen öltözködik.
Magam részéről az olyan embereket, akik az isteni dolgokon gúnyolódnak és magukat sokkal okosabbnak tartják, semhogy a Bibliában higgyenek, üresfejű embereknek tartom. Gyakran fennhéjázó szavakat használnak és kitűnően dadognak. De ha azt hiszik, hogy a gondolkodó embernek hitét lerombolhatják, akik az isteni kegyelemről saját tapasztalat alapján beszélnek, azok tudatlanok. Aki a Napot felkelni és lenyugodni látja és ebben nem fedezi fel Istent, az lelkileg vak s olyan, mint a vakond, amely csak föld alatti életre alkalmas.
Az az érzésem, mintha Isten minden tavaszi kankalinban és százszorszépben velem beszélne, mintha minden csillagban nyájasan tekintene rám, mintha minden reggeli szellő fuvallatában nekem énekelne és mintha minden zivatarban nekem kiáltana. Azt mondják, hogy az ember a kutyák istene. De az az ember, aki nem hallgat Isten szavára, rosszabb a kutyánál, mert a kutya meghallja urának szavát.
A juhok tudják, mikor lesz eső, a fecskék megérzik az ősz közeledtét és még a disznók is, mint mondják, szaglásukkal megérzik a szél jövetelét. Az oktalan állatnál mennyivel rosszabb az ember, aki Isten kinyilatkoztatása közt él és nem veszi észre Őt. Könnyen észre lehet venni, hogy az ember feje tele lehet tudománnyal és ennek ellenére tudatlan maradt.