2011. június 14., kedd

Scofield: Mózes 1. könyve 6. fejezet

(6,4) Némelyek azt hiszik, hogy „Isten fiai" bukott angyalok voltak, akik „nem tartották meg fejedelemségüket" (Júd 6-7; vö. „miként Sodoma és Gomora"; 2Pt 2,4-9). Így kerültek be gonosz óriások az emberi társadalomba (1Móz 6,4-6). Mások azt gondolják, mivel az angyaloknak nincs nemük (vö. Mt 22,30), és mivel a „feleségeket vettek maguknak" kifejezés tartós házasságot jelent, itt arról van szó, hogy Sét isteni vonalának elkülönülése megszakadt, mert összeházasodtak Kain istentelen leányaival. Az utóbbi nézet egyik változata szerint az „Isten fiai" kifejezés minden istenfélő emberre vonatkozik, míg az „emberek leányai" az istentelenekre, természetes származásukra való tekintet nélkül. Bármelyik nézetet is fogadjuk el, egy világos: a Sátán megkísérelte az emberi nem megrontását, hogy így a Messiás ne jöhessen el az ember megváltására. Isten azonban megmentett egy maradékot (1Móz 6,8 kk.), és megőrizte az isteni vonalat. Nincs azonban gyógyszer az Isten elleni lázadásra, ahogy a Nóé elődeire kimondott ítélet is bekövetkezett (Júd 14-15; vö. 1Móz 7,11; Ézs 1,2-7.24-25).

(6,9) Nóé és Énók az a két személy, akiről az özönvíz előtt azt olvassuk: „Istennel járt" (1Móz 5,24; 6,9).