2011. június 2., csütörtök

Spurgeon: A kérkedőkről 1.

Nagyzolni és túlozni divat. Egyes emberek olyan nagy egresekkel dicsekszenek, ami nem is létezik. Figyeljük meg: egész kacsa­rajok szállnak le, ha beáll az újságok ubor­kaszezonja. Ha egy kocsi megy az utcán s megrezzen egy öregasszony kávéskannájá­nak a fedele, már földrengésről beszélnek. Vannak emberek, akiknek túl jó a képzelő­tehetségük s elképzeléseiket még ki is színe­zik. Csodák után kutatnak s ha nem törté­nik csoda, ők találnak ki egyet. Minden éjjel üstököst látnak és minden nap új történetet hallanak. A vakondtúrást hegynek tartják és minden kacsát hattyúnak. Különlegesen számolnak s ebben nincs is gátlásuk. Ha öt kutyát láttak, arra esküsznek, hogy száz volt. Ha valaki kételkedik benne, egy pilla­nat alatt oly pirosak lesznek, mint a pipacs. De előfordul, hogy elhitetik önmagukkal, hogy nem kutyákat, hanem tízezer oroszlánt láttak. Az ilyen emberek képzeletében min­den hatványozódik s olyan gyorsan nő, mint eső után a gomba.

Környezetükben minden csodálni való. Ha róluk esik szó, ők olyan nagy személyisé­gek, hogy alig akad valaki, aki arra méltó, hogy megtisztítsa a csizmájukat. Ők a te­remtés legtökéletesebb alkotása. Olyan erő­sek, mint Sámson, s ha kocsiba fognák, job­ban húznának, mint Szántó János lovai. Ezt csak azért nem próbálják meg, mert attól tartanak, hogy elszakítják a hámot. Gazdag­ságuk hihetetlenül nagy. Az államadósság kifizetése csekélység volna a számukra. Egyelőre azonban alapos okuk van hallgatni róla. Ha ők kereskedők lennének, üzleti for­galmuk több millióra rúgna. Üzleti tevé­kenységüket csak azért szorítják korlátok közé, mert tekintettel vannak a konkuren­sekre. A legjobb árut is a legalacsonyabb áron, önköltségen alul adják. Az országban nincs senki, aki versenyezni tudna velük. Ők a „kakas az udvaron, és a király a vár­ban". Ha netalán földműveléssel foglalkoz­nak, azt csak kedvtelésből teszik, hogy meg­mutassák a gazdáknak, hogyan kell ügyesen gazdálkodni.
Minden cselekedetük valóságos csoda, mint a cirkusz, amely nemrégen a falunk­ban volt. Ők is - mint a cirkusz -, egyedülálló, eredeti, felülmúlhatatlan látványosság. De éppen olyan csalók, mint a cirkuszi vad­állatok gazdái, akiknél a legsikerültebb mu­tatványok a bódéra akasztott képek voltak.

Bámulatos, ahogy hencegnek. Beszédük mindig nagybetűvel kezdődik és felkiáltójel­lel végződik: „Látott már az úr ilyen pompás lovat? Gyorsabb, mint a szél! És ez a tehén? Arra kérem uraságod, vegye jól szemügyre, mert nincs párja az egész vidéken! Nézze csak, milyen kecsesen csóválja a farkát! És íme itt a fiam, akinek értelme messze meg­haladja korát! Hogy az apjára hasonlít - tet­szett mondani? Nagyon kedves öntől, való­ban sok igazság van benne. Tessék elhinni, hogy korán kell felkelnie annak, aki velem versenyezni akar! Mindenben én vagyok az első! - Tekintse meg a földemet! Látott-e va­laha ilyen répát? Hogy leveleit megrágta a féreg? Nem, kérem! Ez csupán látszat, mert ez ilyen fajta. Levelei azért ilyen lyukasak, hogy a levegő át tudja járni. Sok a vakond­túrás? Ennek külön története van. A nálam lévő vakondok azért túrnak ilyen nagy dom­bokat, mert különleges fajták. Ezek máshol már kihaltak. Túrásaik a legnagyobbak az egész országban. - Látta már ezt az óriási tüskét? Nem pompás példány? Ez is annak a jele, hogy nálunk a talaj kitűnő. Ezért is termett annyi búzánk, hogy nem tudtuk be­takarítani. A kocsi tengelye majdnem eltö­rött a súlyos teher alatt. A fél megye össze­gyűlt, hogy lássa a cséplést és a környék leg­öregebb emberei azt mondták, hogy ilyent még nem értek."

Ha már valaki odajutott, hogy ilyen mo­dorban beszéljen, annak mindegy, hogy mit mond. Beszédének tárgya mindig az, ami a legnagyobb, a legszebb és a legcsodálatosabb az egész országban, vagy a legborzasztóbb, a legiszonyatosabb és a legrettenetesebb az egész világon. Csizmája Góliátnak is nagy volna, de a nyelve is nagyobb, semhogy az óriás szájába férne. Seprővel fest, fánkját la­páttal cukrozza és vaját karddal keni a ke­nyérre. Kutyája, lova, puskája, felesége, gyermeke, hangja és tervei mind páratla­nok. Ő az első és nehéz olyan embert találni, aki utána a második lehetne. A kútjából me­rített víz erősebb a bornál. Vizes hordójába borsóleves esik. Ribizlibokrain szőlőfürtök nőnek s a nála termett tök olyan nagy, hogy lakni lehet benne. Hát még a virágai! Hal­lotta, hogy a királynőnek az övéhez hasonló rózsája van. A sajátja azonban sokkal szebb.