Spurgeon: Próbáld meg újra 1.

Α gyermekektől hallott énekek közül az tet­szett a legjobban, amely így végződött: „Ha nem sikerült először, próbáld meg újra!"
Ezt ajánlom azoknak, akik az orrukat ló­gatják és hamar elkeserednek. Senki sem tudja előre mire képes, míg azt ki nem pró­bálta. Minden kezdet nehéz, de ha a szívün­ket bedörzsöljük a próba olajával, könnyebb lesz minden.

A „Nem bírom" a sárban hagyja, de a „Megkísérlem" kirántja a kocsit a kátyúból. A róka így szólt magában, amikor a kopók már majdnem elcsípték: „Megkísérlem" - és megszökött a kutyák elől. A méhek azt mondták: „Megkíséreljük" - és a virágokból mézet gyűjtöttek. A mókus úgy gondolta: „Megkísérlem" - és felmászott a tölgyfa csú­csára. A havasi gyopár így szólt: „Megkísér­lem" - és virágba borult a tél közepén. A nap így szólt: „Megkísérlem" - és a tavasz kivetette a nyeregből tél urat. A fiatal pa­csirta így szólt: „Megkísérlem" - és hamar rájött, hogy fiatal szárnyai árkok-bokrok fö­lött magasra emelik oda, ahol a szülei éne­kelnek. Az ökör így szólt: „Megkísérlem" - és felszántotta a hosszú tarlót.
A „Megkísérlem" előtt nincs oly meredek hegy, amelyre fel ne jutna, nincs olyan ke­mény talaj, amelyet fel ne szántana, nincs olyan vizes föld, amelyet le ne csapolna és nincs olyan nagy verem, amelyet be ne tud­na tölteni. Kis baltával is kidönthetünk ha­talmas tölgyet, ha kitartók vagyunk!

A kubikusok egyik ásónyomot tették a másik után a domboldalban s nagy rést vág­tak azon, míg meg nem épült a hatalmas gát.
Akármilyen kemény és merev a szikla, Szorgos munkával az esőcsepp kivájja!
Amit az emberek egyszer elkövettek, azt megismétlik újra és ami még nem történt meg, az még megtörténhet. Cipészek gyak­ran csináltak aranyat abból a kőből, ame­lyen a bőrt kalapálták és gyakran lettek szabókból országgyűlési képviselők.
Gyűrd fel az ingujjad, ifjú Reményfi és láss munkához! Ahol igyekezet van, ott a mód és az alkalom magától adódik. A nap mindenkire egyformán ragyog. Bízzál Isten­ben és dolgozzál. Láss neki alaposan a mun­kának és meglátod, eltűnnek a nehézségek. Nem a félénk szívűek hódítják meg a szép lányokat. A bátrak előtt nyitva áll a világ. Ne várj arra, hogy szerencséd legyen! „Sze­rencséje" csak annak a bolondnak volt, aki egyszer annyit ehetett amennyit bírt és ebbe bele is halt.

Ne várj soha mások segítségére! Tégy próbát két régi jó barátoddal: erős karoddal és fáradhatatlan lábaddal. A férfi mindig egyedül áll s Istenben bízik. Ha a róka szár­nyasokkal akarja kölykeit etetni, akkor azo­kat saját magának kell hazavinnie. A mene­külő nyúlon egyik társa sem segít, mert mindegyik fut, hogy az üldöző kutyák elől elbújjon. Minden embernek saját magának kell a zsákját a malomba vinni. A magad vállát kell nekivetni a kocsinak, ha azt a ká­tyúból ki akarod emelni, de ha addig vársz, míg az utat kikövezik, akkor csontvázzá so­ványodsz. Ha arra vársz, hagy az emberek a hátukra vegyenek, akkor addig ülhetsz egy helyen, míg gyökeret nem eresztesz. Saját lábad jobb a műlábnál; ne válj másoktól se­gítséget, hanem bízz Istenben és légy résen.

Ne siránkozz, hogy nincs mód és alkalom új vállalkozáshoz! Ha egy élelmes embert ki­dobnak az ablakon, talpára esik és a legrövi­debb időn belül megpróbál egy másik úton visszajutni a házba. Minél alaposabb a kez­det, annál kevesebb a munka a végén. Az a pénz, amit magad keresel, fényesebb és ér­tékesebb, mint az, amelyet halottak erszé­nyéből veszel ki. Az egyszerű reggeli az élet hajnalán jó étvágyat csinál a későbbi pom­pás ebédhez. Aki jó étvággyal harap a sava­nyú almába, az annál nagyobb élvezettel fogja enni az édeset.