(14,18) Melkisédek, a király és főpap, Krisztus előképe. Ez az előkép kizárólag Krisztusnak a feltámadás utáni főpapi szolgálatára vonatkozik, minthogy Melkisédek az áldozat emlékeként kenyeret és bort kínál. A „Melkisédek rendje szerint" (Zsolt 110,4; Zsid 5,5-6; 6,20) Krisztus királyi hatalmára és örökké megmaradó főpapságára vonatkozik (Zsid 7,23-24). Az ároni papságot gyakran megszakította a halál. Krisztus Melkisédek rendje szerint főpap, mint az igazság királya, mint a békesség királya (Ézs 11,4-9; Zsid 7,21), valamint az Ő örökké tartó főpapságában; az ároni papság pedig az Ő papi művét jelképezi.
(14,18) Melkisédek Sálem, azaz Jeruzsálem királya volt. Itt beszél a Biblia először Jeruzsálemről. Hogy már ebben az időben létezett, bizonyítják a TeH-el-Amarna táblák, melyeket az egyiptomi Tell-el-Amarna mellett fedeztek föl. Ezek a táblák levelek, melyeket Egyiptom királyai Kr.e. 15. században Palesztina különböző uralkodóival és másokkal váltottak. Fényt vetnek az akkori palesztinai állapotokra, és megerősítik azt az általános képet, melyet az 1Mózes Kánaánról elénk tár.
Az ásatások kimutatták, hogy valóban léteztek azok a városok Ábrahám korában, melyekről az 1Mózes említést tesz. Az ásatások bebizonyítják, hogy azok a városok, melyekről az 1Mózesben nincs szó, hanem a Biblia későbbi könyvei említik, sokkal később keletkeztek.
(14,18) „Magasságos" (héberül „eljón"), a „Magasságos Isten": „Él Eljón".
(1) Ennek a névnek első előfordulása (18. v.) jelzi ennek a névnek különböző jelentését. Amikor Ábrám visszatér a szövetséges királyok megveréséből (1Móz 14,1-17), találkozik Melkisédekkel, Sálem királyával, „a Magasságos Isten papjával" (Él Eljón), aki megáldotta Ábrámot a Magasságos Isten (ÉI Eljón), az „ég és föld teremtőjének" nevében. Ennek kijelentése nagy hatást tett a pátriárkára. Nemcsak hogy mindenből tizedet adott Melkisédeknek, hanem mikor Sodoma királya részesíteni akarta őt a zsákmányból, így válaszolt: „Fölemeltem kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez, hogy egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el" stb. (1Móz 14,22-23).
(a) Az Urat (Jahvét) egy pogány király (Melkisédek), mint „Magasságos Istent" (Él Eljón) ismeri;
(b) egy pogány a papja a Magasságos Istennek és
(c) az Ő megkülönböztető jellegzetessége mint Magasságos Isten az, hogy az „ég és föld teremtője".
Annak megfelelően, hogy a pogány népek Istent a „Magasságos" néven ismerték, az 5Móz 32,8-ban ez van megírva: „Mikor a Felséges (Magasságos) örökséget osztott a népeknek (pogányoknak), mikor szétválasztotta az ember (Ádám) fiait... stb.". Mint az ég és föld teremtőjének és a birtokosának, a Magasságos Istennek joga volt, hogy úgy ossza el a földet a nemzetek között, ahogy azt Ő elhatározta. Ezt az elvet jelenti ki az 5Móz 32,8. Ebben az értelemben alkalmazza ezt a nevet Dániel is, mikor könyvében a nemzetekről prófétál (Dán 3,26; 4,14.21-22.29.31; 5,18.21).
(2) A Magasságos Istennek, mint „az ég és föld teremtőjének" (és birtokosának) hatalma van ég és föld felett, és e hatalmát mint Él Eljón gyakorolja is az ég felett (pl. Dán 4,32.34; Ézs 14,13-14; Mt 28,18) és a föld felett (pl. 5Móz 32,8; 2Sám 22,14-15; Zsolt 9,2-5; 21,7; 47,2-4; 56,2-3; 82,6.8; 83,17-19; 91,9-12; Dán 5,18).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
