A mágia vádja
Sokan vélekednek ma is úgy, hogy az Isten akaratának és Igéjének megfelelõen e harcos imafajtákat is alkalmazó szolgái az Úrnak valamiféle mágiát gyakorolnak. Bibliai világnézettel nem rendelkezõ emberek a démonûzést, amelyet Jézus is rendszeresen gyakorolt, varázslásnak, okkultizmusnak bélyegzik; az Isten ellenségeivel szemben mondott imákat pedig egyenesen ördögi gonoszságnak állítják. Tudatosan vagy kevésbé tudatosan megkísérlik a mágia vádját visszafordítani Isten embereire, miközben õk maguk az Isten akaratával ellentétes módon beszélnek vagy akár imádkoznak is, s így valójában õk gyakorolnak varázslást, akarva vagy akaratlanul az ördög eszközeivé válva. Ezzel a módszerrel a Sátánnak az a célja, hogy lefegyverezze Isten népét, hogy ne merje gyakorolni azokat az imaformákat, amelyek néha szükségesek Isten uralmának megvalósulásához az egyházban és terjedéséhez a világban. Amikor pedig az õ pszichikai beszédeik és imáik miatt Isten szolgáinak nehezebben mennek a dolgok, úgy állítják be, hogy lám-lám, Isten büntetése van rajtuk.
Mindig a konkrét szituáció pontos, felelõsségteljes, biblikus és a Szent Szellem vezetése, kenete alatt álló elemzésével lehet felismerni, hogy az adott helyzetben mi Isten akarata: ki kit támad ok nélkül, ki cselekszik Isten Igéjével és gondolkodásmódjával összhangban, és ki nem; ki engedi be az embereket Isten országába, és ki nem; mikor kicsoda áll valóban a Szent Szellem vezetése, és ki a Sátán irányítása alatt.
Ehhez pedig elõször pontosan fel kell ismerni életünkben és életidõnkben Isten valódi akaratát a Szent Szellem által, hogy szabályszerûen megharcolhassuk a hit nemes harcát, melyben a démonûzésnek, a szellemi harcnak, az ellenséggel szemben mondott imáknak nélkülözhetetlen szerepük van.
Forrás: Új Exodus magazin, 2001.
