(4,1) Kain („szerzemény") a földi érzületű ember típusa. Vallásossága nélkülözi a bűntudatot és a kiengesztelés szükségességét. Ezt a vallásos formaságot írja le a 2Pt 2. Hét dolog jellemző rá:
(1) saját akarata szerint tiszteli Istent;
(2) haragra gerjed Isten ellen;
(3) vonakodik áldozatot hozni a bűnért;
(4) megölte testvérét;
(5) hazudott Istennek;
(6) bujdosó és vándor lett; és
(7) Isten mégis gondoskodott róla.
(4,2) Ábel („lehelet” vagy „ami elszáll") a szellemi ember típusa. Ábel engesztelő áldozatot vitt Isten elé (Zsid 9,22) és ezzel beismerte bűnös voltát, de kifejezte hitét is a helyettesítő áldozat erejében (Zsid 11,4).
(4,4) A juh Krisztusnak, mint Isten Bárányának előképe, a szenvedő Messiás leggyakrabban használt szimbóluma. Ő az „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1,29). A bárány találóan jelképezi az Úr Jézus ártatlanságát és bűntelenségét (Ézs 53,7; Mt 26,52-54; Lk 23,9). Ezt az előképet különösen az emeli ki, hogy ellentétben áll Kainnak a föld gyümölcseiből vitt vértelen áldozatával, és már itt, az emberiség bölcsőjénél hirdeti azt az alapvető igazságot, hogy „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsid 9,22; 11,4). Kain elismerte, hogy a természetben minden jónak forrása Isten, de visszautasította az imádatnak Isten által kijelentett útját; Ábel viszont az isteni kijelentésnek megfelelően véres áldozatot mutatott be, és ezzel elismerte, hogy bűnös. Kainnal kezdődött minden hamis vallásosság, amelynek lényege, hogy az ember igyekszik a saját útján Istenhez közeledni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
