A Biblia minden földi igazságtalanság okának a bűnt jelöli meg. Úgy állítja elénk, hogy az nemcsak az egyén sorsában okoz helyrehozhatatlan kárt, hanem a megváltatlan emberi természetből folyamatosan olyan érzések, elhatározások és tettek lépnek ki, amelyek képesek az emberi közösségeket ellehetetleníteni, családot, barátságokat, sőt akár nemzeteket, társadalmakat is feldúlni. A bűn az ember számára kezdettől fogva nem magánügy. Egy ember bukott el, a bűn következménye, a halál pedig az egész emberi nem számára vált keserű tapasztalattá. A bűn immár a történelem része. A gonosz kórsággal, a halállal és alattomos terjesztőjével, a bűnnel szemben a bibliai hit megalkuvás nélküli küzdelmet folytat, mert felismerte, hogy az nemcsak erkölcsi rossz, hanem egyben az élet forrásától való végzetes elszakadás, a kárhozat oka.
Az evangélium terjedésével mind több ember ismerte meg az Isten által felkínált természetfeletti segítséget, az örök haláltól való megszabadulást a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezzel együtt ismertté vált az ember egyéni felelõssége, s tegyük hozzá: érdeke, hogy a földi élet tetteit már most egy örökkévaló perspektívából, Isten mérlegén mérje meg. A Biblia nem kizárólag individualista felfogás talaján figyelmeztet az élet fenyegetettségére, miközben az egyént saját egyéni üdvössége érdekében rettenti el a bûntõl. Nem rejti véka alá azt sem, hogy néhány elszánt gonosztevõ igazságtalansága sok ártatlan ember életét teheti pokollá. E tény ellen nem használ az embert mindenáron felmenteni kívánó felfogás: „Ember vagyok, semmi emberi nem idegen tõlem.” A kérdés az, hogy emberi-e a gyûlölet, a gyilkosság? A válasz: nem! Mélységesen emberellenes és embertelen. Bár emberben tud lakni – az ellenkezõ érzelmekkel együtt és velük viaskodva –, de nem „örök emberi” vonás a bûn és a halál. Nem mindig volt, és nem szükségképpen örökké lesz osztályrészünk. Jelenleg viszont ellensége nemcsak az egyénnek, hanem minden emberi közösségnek is.
A Galatákhoz írt levélben olvassuk a test cselekedeteinek egyik legrészletesebb felsorolását. A test, más néven a bűnös természet megnyilvánulásai között találjuk azokat a bűnöket is, amelyek elsősorban az emberi kapcsolatokat rombolják. Ezek pedig a következők: „varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek” (Gal 5,20–21a).
A felsorolt kilenc magatartás mibenlétét már csak a régies megfogalmazás miatt is fontos tisztázni. Elsőként nézzük, mi a varázslás, és hogyan hat az emberekre.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2000.
