Jézus példája
Az egyik ismertebb bibliai passzus Jézus megkísértése a pusztában. A Lukács evangélium 4. fejezetében találjuk a történetet. Szép példája ez annak, ahogyan a sátáni befolyásnak ellene kell állni.
Káprázatos történet ez, mert a Sátán tisztában volt azzal, hogy Jézus teljesen Isten, ugyanakkor teljesen ember is. Egyebek közt ez azt jelenti, hogy hozzánk hasonlóan Ő is elfáradt, megéhezett, megharagudott vagy szorongás alá került - csakhogy mindezekben sem vétkezett soha. Ez utóbbin a Sátán eltökélten próbált változtatni. A Szent Szellem pedig a kísértés helyére vezette Jézust, nyilván azért, hogy a próba idején segítsen Jézusnak mint embernek elmélyíteni odaadását az Atya iránt.
Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, természetes hát, hogy ugyancsak megéhezett. Azonkívül - ember lévén - el is bátortalanodhatott egy kicsit, azon tűnődve, vajon igazán mellette van-e az Atya. A Sátán e két gyengeségre építve mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré!" (3. vers)
Való igaz, a Megváltó adhatott volna ilyen parancsot, és a kő abban a pillanatban kenyérré is változott volna. Ez a tett azonban az Atya szeretetébe és tökéletes akaratába vetett hitének hiányosságára mutatott volna rá. Jézus tudta: akkor és ott az Atyának fontosabb célja is volt a számára, mintsem hogy megtöltse a gyomrát, és demonstrálja isteni erejét az ördögnek (aki egyébként már pontosan tisztában volt Jézus kilétével).
Jézus tehát a Szentírásból vett idézettel válaszolt, ami kifejezte, mit tart fontosabbnak: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden Igéjével." (4. vers)
Ekkor a Sátán az egész világ fölötti hatalom ajánlatával próbálta megvesztegetni Jézust, mert tudta, Neki szándékában áll azt megszerezni (lásd 5-7. versek). "Mindössze" annyit kellett volna tennie, hogy térdre borulva imádja az ördögöt.
Jézus tudta: a javaslat mögött két szörnyen rossz dolog áll. Először, az Atya teljesen más utat jelölt ki számára a világ fölötti hatalomhoz, és ez az út a kereszten át vezet (lásd Ef 1:19-23). Ha kapva kapna a Sátán ajánlatán, az Isten akaratának elutasítását jelentené, és a kereszttől való menekülés kísérlete lenne. Másodszor pedig, az Úr természetesen megparancsolta már évezredekkel korábban: "Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem... Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok." (2Móz 20:3-5)
Ennek értelmében Jézus felháborodva utasította el a sátáni ajánlatot: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (8. vers)
Végül aztán az ördög a Szentírással való visszaélés csapdájába akarta csalni Jézust. Ha valaha kételkedtél abban, hogy az ördög ért ahhoz, hogy céljai érdekében a Szentírást kicsavart, ám vonzó módon idézze, csak nézz a 9-11. versekre! Feltételezte, hogy emberi büszkeség és félelmek Jézusban is vannak, és ezeket a gyarlóságokat vette most célba: felszólította, hogy nyújtson valami olcsó bemutatót istenségéről. Ez azonban semmi értelmes célt nem szolgált, és Jézust pusztán a gonosz bábjává alacsonyította volna.
Jézus ismét bibliai idézettel válaszolt, ám az Ő szájában ez Isten Igéjének igazsága, s nem csupán betűje volt: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" (12. vers)
Minden kísértést a Szentírás igazságával vert vissza. Ő nem megtévesztésre és manipulálásra kiválasztott passzusokat idézett, hanem helyesen hasogatta az Igét, olyan módon, ami Isten akaratát tükrözte. Így közeledett Istenhez - a szívébe és gondolataiba zárt Ige által -, s az ördögnek a játszmát föladva távoznia kellett. Ugyanígy jutunk mi is győzelemre fölötte.
