Scofield: Mózes 1. könyve 12. fejezet

(12,1) A negyedik üdvkorszak: ígéret.
Ez a korszak Ábrahám elhívásától a sínai törvényadásig tartott (2Móz 19,3 kk.). Azon a szövetségen alapult, melyet Isten Ábrahámmal kötött, s amelyről először az 1Móz 12,1-3-ban van szó, és melyet Isten később 1Móz 13,14-17; 15,1-7; 17,1-8,15-19; 22,16-18; 26,2-5.24; 28,13-15; 35,9-12 helyeken megerősít és kibővít.
Figyeljük meg, Isten hogyan gondoskodik különösképpen először magáról Ábrahámról (1Móz 15,15), azután fiától és unokájáról, Izsákról és Jákóbról (1Móz 26,1-5; 28,10-16), miközben az egyéni áldás az egyéni engedelmességtől függött (1Móz 12,1; vö. 1Móz 22,18; 26,5).
Isten feltételhez nem kötött áldást ígér Ábrám magván keresztül
(a) Izráel népének örök birtokul örökségként egy külön földet (1Móz 12,2; 15,18-21; 17,7-8);
(b) a Gyülekezetnek Krisztusban (Gal 3,16.28-29); és
(c) a nemzeteknek (1Móz 12,3).

Isten áldást ígért azoknak az egyéneknek és nemzeteknek, amelyek áldják Ábrám utódait, és átokkal fenyegeti azokat, akik üldözik a zsidókat (1Móz 12,3; Mt 25,31-46). Ennek a korszaknak tehát különböző hangsúlyai vannak. Ebben az időszakban Isten csak ritkán szól a pogány nemzeteknek közvetlenül, azon a próbán kívül, amelyről az 1Móz 12,3 beszél, és amelyet az szemléltet, hogy Isten áldását ígéri azoknak, és ítéletével fenyegeti azokat az egyéneket (fáraó, 1Móz 12,17, Abimélek, 1Móz 20,3.17 stb.) és népeket (pl. Egyiptom, 1Móz 47-50; 2Móz 1-15), amelyek jól, ill. rosszul bántak Ábrám leszármazottaival. Ennek az igazságnak hatása folytatódott századokon át, és a Gyülekezet korszakában élő hívőket Isten Igéje arra figyelmezteti, hogy bízzanak Istenben, amint azt Ábrám tette (Róm 4,11; 16.23-25; Gal 3,6-9), és így részesei lesznek a szövetség áldásainak, mely az ígéret korszakában vette kezdetét.
Isten ígéretei, amelyeket Ábrámnak és az ő magvának tett, bizonyára nem szűntek meg a sínai törvényadással (Gal 3,17). Mind az ÓSZ, mind az ÚSZ sok sínai utáni ígéretet tartalmaz Izráelre és arra az országra nézve, mely Izráelnek örök birtoka lesz (pl. 2Móz 32,13; 33,1-3; 3Móz 23,10; 25,2; 26,6; 5Móz 6,1-23; 8,1-18; Józs 1,2.11; 24,13; Apcsel 7,17; Róm 9,4). Annak különös próbájaként, hogy Izráel miként sáfárkodik az isteni igazsággal, az ígéret korszakát felváltotta a sínai törvény, de nem helyezte azt hatályon kívül (2Móz 19,3 kk.).