2011. június 21., kedd

L.Sumrall: Kérj segítséget! 1.

A második világháború vége felé az amerikai bombázók megállás nélkül, tonnaszám szórták a robbanóanyagot Japánra, hogy az ellenséget térdre kényszerítsék. A japánok persze megpróbálták lelőni a gépeket légelhárító ágyúikkal.

1945. június 1-jén az egyik B-52-est is találat érte Tokió fölött. A légelhárító lövedék leszakította a gép fél orrát. Az ülésbe szíjazott pilóta halott volt. A másodpilóta bal karja bénán csüngött, a testét vér borította - ilyen állapotban küzdött azért, hogy az óriási gépet ellenőrzése alatt tartsa. A műszerfalon semmi sem működött; fogalma sem volt róla, mekkora sebességgel, milyen irányban és magasságban haladnak. Nem remélhette, hogy visszatalál a bázisra, Iwo Jima szigetére, amelyet az amerikai tengerészgyalogosok csak pár hónappal korábban foglaltak el a japánoktól. Ha viszont katapultáltak volna az ellenséges terület fölött, az egészen biztosan a teljes legénység fogságához vagy halálához vezetett volna.

Mikor már minden teljesen reménytelennek látszott, két amerikai P-62 Black Widow éjszakai vadász tűnt elő a semmiből. Jobbról-balról a bombázó mellé szegődtek, majd visszavezették a sérült gépet a több mint ezer kilométerre levő támaszpontra, ahol épségben landolt.

Közel negyven évvel később, 1984-ben a három repülőgép legénysége összejött Kaliforniában. Megemlékeztek arról a napról, amelyen a bombázón szolgálatot teljesítő katonák már-már lemondtak életükről, amikor bajtársaik a segítségükre jöttek, és koordinálták őket, míg biztonságban földet nem értek.

Ahogy a B-52 legénységének segítségre volt szüksége, hogy egy darabban visszaérjenek a bázisra, ugyanúgy nekünk is szükségünk van a segítségre fékevesztett kívánságaink legyőzéséhez.

Noha egyeseknek (ők igen kevesen vannak) sikerül összeszedni az akaraterejüket, és maguktól is áttörésre jutnak - legalábbis egy időre -, a legtöbben támogatásra szorulunk, és ezt Isten is így látja helyesnek.

Önmagunkban túlontúl könnyű áldozatul esni a sátáni megtévesztésnek, ellustulni, belefáradni a küzdelembe, vagy azt gondolni, hogy célba értünk, jóllehet még menetelnünk kell tovább. A megfelelő segítséggel azonban sokszorta jobbak az esélyeink a tartós sikerre.