Nem tévedünk, hogyha a ma Európában széles körben kritikátlanul elfogadott természetgyógyászat számos ágát a varázslás kategóriájába soroljuk, azokat, amelyekre jellemzõ, hogy a természetes, tapasztalati ismeret babonás, illetve mágikus elemekkel egészül ki. De a varázslás fogalmába beletartozik az emberek akarata, gondolkodása fölött kiépített kontroll is, ezenkívül mindazon praktikák széles skálája, az agykontrolltól a hipnózisig, amelyekkel Isten akaratával szemben befolyást gyakorolnak egyénekre és közösségekre.
Egyiptom Izrael népének életében nem pusztán az emberi hatalom alatti sínylõdés helye volt. A Kivonulás több annál, hogy egy rabszolgává tett nemzetség szabad néppé válhatott. Egyiptom maga a sötétség, a halál imádatának országa, a varázslás birodalma. A próféták ihletett beszédében nílusi krokodil, amelynek csak szája nagy, de egy helyben vesztegel. Az Exodus szabadulás az okkult államhatalom elnyomásától. A fáraó hatalmát okkult emberek mumifikálták. A ráolvasás szakértõinek titkos mesterségére a Szeptuaginta, az Ószövetség i. e. III. században készült tekintélyes fordítása a varázslás szót használja. (Lehet, hogy a korabeli PR-making megfelelõje a pharmakeia volt?) A varázslók a fáraó udvarával egybenyíló boszorkánykonyhájukból léptek elõ, mint Mózes hivatalos ellensúlya. Képesek voltak az elsõ két csapás csodáját utánozni, jóllehet harmadszorra, a tetvek csapásakor már kudarcot vallottak, és be kellett ismerniük, hogy „Isten ujja ez”, amely kiváltotta a történteket.
Az Újszövetség is említ két jellegzetes esetet, amikor okkult tudományokban jártas emberek szintén nem „a saját szakállukra”, csak magányos idõtöltésként gyakorolták mesterségüket távol a hatalomtól meg az egyházügyektõl. Simon mágus pénzt látott az apostolok tudományában, Simon Pétertõl meg is akarta venni a szellemi hatalmat, bár elõzõleg úgy tûnt, hogy õ is a hit útjára lépett (Csel 8,18). Paphosz városában viszont Barjézus, más néven Elimás, a varázsló, nyíltan el akarta fordítani a sziget tiszttartójának, Sergius Paulusnak figyelmét az evangélium üzenetétõl (Csel 13,8).
Az apostolok azonban leleplezték ezeknek az embereknek bensõ romlottságát és indítékaik gonoszságát. Pál ítéletet mondott ki Barjézusra: „Ó, minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szûnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig.” A varázslók az ítéletet nem akkor aratták le maguknak, amikor épp okkult tevékenységüket gyakorolták, hanem akkor, amikor szembekerültek Isten munkájával, és nyíltan akadályozták azt.
A Károli-fordítás néhol bûbájosoknak mondja a varázslókat. Mondanunk sem kell, ez a szó már teljesen más jelentésben él a köztudatban, pedig nem pozitív jellemre utal. A Biblia nem hagy kétséget afelõl, hogy sem a kuruzslók, természetgyógyászok, spiritiszták, varázslók, mágusok, boszorkánymesterek s a hozzájuk hasonló okkult tevékenységet ûzõk nem öröklik Isten országát, mennyivel kevésbé azok, akik ördögi erejüket Isten népe megrontására használják! Mert a „bûbájosoknak [varázslóknak] és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ tóban lesz, ami a második halál.” (Jel 21,8) „De kinn maradnak az ebek és a bûbájosok [varázslók]” (Jel 22,15).
