2011. június 24., péntek

Spurgeon: A tudatlan emberekről 1.

Valakiről azt híresztelték, hogy nem képes megkülönböztetni az „A" betűt az ökörláb­tól. Magam is ismertem olyan embert, aki nem ismerte sem a nagy ,Á"-t, sem a kis „á"- t, de mégsem ők a földkerekség legbutább emberei. Tudják jól, hogy a búza nem fán te­rem és meg tudják különböztetni a görög­dinnyét a marharépától. Ezzel szemben sok olyan ember van, aki zongorázni tud, de az előbbiekkel nincs tisztában. Igaz, hogy nem nagyon jártasak az olvasásban, de tudnak szántani, kaszálni, aratni, vetni és heti két tallér keresetből adósság nélkül eltartani hét gyermeket. Viszont sok tanult ember er­re képtelen.
Az ábécé ismeretének hiánya borzasztó, de az is, ha valakinek fogalma sincs a ko­moly munkáról. A bölcsesség nem mindig beszél latinul. Sokszor nevetnek a fuvarosok ingén, amit nálunk a szegény emberek visel­nek - és valóban alig találhattak ki csú­nyább öltözetet -, de akik ezt az inget νίβε­ι 66 lik, távolról sem olyan buták, mint ahogy azt sokan gondolják. A szegény emberben a bölcsesség olyan, mint az ólomba foglalt gyé­mánt, amelynek értékét csak a szakember tudja megmondani. A bölcsesség gyakran jár foltozott cipőben és az emberek nem is csodálkoznak ezen. Nekem többet ér az em­ber, mint a cipő és nem érdekel, hogy a dió­nak milyen a héja, mert a bele a fontos. Nem kell Rátótra menni azért, hogy tudat­lan emberekkel találkozzunk, a nagy váro­sokban is van belőlük elég.

Szeretném, ha minden ember tudna írni, olvasni és számolni, mert az életben sosem tudunk eleget. De azt is állítom, hogy pusz­tán ezek az ismeretek nem jelentenek egy­ben egyetemes tudást is, mert milliók van­nak, akik írnak és olvasnak, de emellett olyan buták, mint János szomszéd borja, amely saját anyját sem ismerte. Ez a tudat­lanság rögtön észre is vehető, mint a daga­nat az ember orrán.

Gondolkozzunk egy kicsit! Az írni és ol­vasni tudás csak az első lépés a tudás és a boldogulás felé. Mit ér azonban mindez, ha fülünket, szemünket és eszünket nem hasz­náljuk? Elsősorban azt kell tudni minden embernek, aminek a hasznát veszi. Mi értel­me van a lónál, ha repülni tanul? Elég, ha jól húz és jól fut. Egy földműves rendelkez­zen mezőgazdasági ismeretekkel.
A kovács tanulja meg a patkolást, a gazdasszony értsen a sütéshez, főzéshez és a mosáshoz. Szántó János megmondja őszin­tén, hogy azok a férfiak és nők, akik nem ér­tenek hivatásukhoz, nagyon buták még ak­kor is, ha a krokodil nevét görögül tudják és latinul írnak ódát a fecskéhez. Gyakran be­teljesedik az a mondás: „A vízbeesett ember­nek többet ér az úszás, mint a matematikai tudás!" És mégis nem sok ember tud úszni. A lányokat táncra és franciára tanítják, pe­dig a varrás és az anyanyelvük alapos isme­rete többet érne a számukra.

Ha a nehéz időkben meg akarjuk keresni az élet fenntartásához szükséges dolgokat, akkor többre megyünk egy jó mesterséggel és takarékossággal, mint az egyetemi mű­veltséggel. Ha egy kutyát vadkacsa elfogá­sára vagy hajtóvadászatra akarunk hasz­nálni, akkor annak megfelelően idomítjuk. De miért nem járunk el így az emberekkel is? Mindenki dolgozzon a maga szakmájá­ban és legyen mestere annak. Nem bánom, ha Frigyes és Péter földrajzot tanul, de ne felejtsék el őket megtanítani arra is, hogyan kell kitisztítani a cipőjüket és hogyan kell egy gombot felvarrni, ha leszakadt az ingről.
Ami Karolinát és Emíliát illeti, tőlem ugyan tanulhatnak zongorázni és énekelni, de előbb tanuljanak meg varrni.

Itt van például Finomfi úr hat lányával, háromszáz tallér évi jövedelmével. Egyik lá­nya sem nyúl a munkához, mert édesanyja őnagysága ideggörcsöt kapna, ha Zsófia El- frida kisasszony keze durva lenne a nagy­mosástól, vagy Alexandra Teodóra kisasz- szony fehér bőrének lágyságát elrontaná a kerti és a konyhai munka. A macska is meg­szakadna a nevetéstől, ha meghallaná, ahogy e szegény teremtések a divatról és az illemről beszélnek, de ugyanakkor feleany- nyit sem érnek, mint azok a fiatal piaci ko­fák, akik maguk keresik meg a kenyerüket s a pénzüket elteszik arra az időre, amikor egy fiatal mesterember elveszi őket. Higgyé­tek el, hogy aki e karcsúvá fűzött divathöl­gyekből vesz feleséget, úgy jár, mintha egy viaszbábut vett volna el. Finomfiné őnagy­sága felfortyanna, ha meghallaná kijelenté­seimet, de ennek ellenére megmondom, hogy lányai szörnyen buták, mert épp azt nem tudják, ami számukra a legfontosabb.